Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VARGA LÁSZLÓ Várostörténet: 1945-1956

ugyanolyan hegemón szerepre cent szert, mint az országgyűlésben. Az 1949. május 19-én megtartott ujabb országgyűlési választásokon már végleg sikerült a parlamentarizmust felszámolni Magyarországon. A választásra jogosultak ekkor már csak egyetlen listára, a Függetlenségi Népfront listájára szavazhattak. Budapesten a 1 134676 választásra jogosult közül 1 089 839 fő élt ezzel a „jogával", s közülük 1 049 238 szavazott a kötelező listára.

6 Szinte pontosan ugyanilyen eredmény született az 1953. május 19-i országgyűlési választásokon is. Ekkor a választásra jogosult budapestiek 98 százaléka vett részt a szavazáson (2 százalékkal több, mint 1949-ben), s ezúttal 98,7 százalékuk (ugyanannyi mint 1949-ben) választotta a Alagyar Függetlenségi Népfront jelöltjét. 1950 radikális fordulatot hozott a főváros közigazgatásának történetében. Az országgyűlés 1949. december 15-én elfogadta az 1949. évi XXIX. tc-ct Budapest területének új megállapításáról, amely a korábbi, több évtizede érlelődő koncepciókat sutba vágva egy tollvonással Budapesthez csatolt hét várost és tizenhat községet. A kerületek száma ezzel a korábbi 14-ről 22-re emelkedett, a főváros területe megduplázódott, a lakosság száma pedig közel 60 százalékkal lett nagyobb. A kommunisták számára Nagy-Budapest létrehozásához az 1947-es országgyűlési választások budapesti kudarca adta meg a döntő lökést. Felismerték, hogy amíg az eredeti területen b. A választási adatok csak a nagy-budapesti választókerületben állnak rendelkezésre, ami nem fedi a korabeli közigazgatást. i FBM IV. köt. Szerk. Gáspár Ferenc. Budapest Főváros Levéltára, 1973. 383-386. old. két szatellit-pártjukkal sem értek el abszolút többséget, addig a kialakítandó új közigazgatási határok között megszerezték volna azt.

7 A sors iróniája, hogy ezt a különbséget nem a Budapest környéki kommunista, hanem szociáldemokrata szavazatok eredményezték.

8 Mire azonban létrejött a megnagyobbodott főváros, addigra a kommunista párt már bekebelezte a szociáldcmokratákat. 1950. június 15-én az addigi önkormányzat helyett létrejött Budapest Városi Tanács teljes mértékben felszámolta az addigra már amúgy is csak formálisan létező fővárosi autonómiát. Az október 22-én megtartott első tanácsválasztásokon a fővárosi lakosság 99 százaléka szavazott a Hazafias Népfront jelöltjeire. A tanács végrehajtó bizottságának elnöke a Bognár Józsefet a polgármesteri székben már 1949-ben felváltó kommunista Pongrácz Kálmán lett. Hasonló körülmények közt került sor 1954. november 28-án a második tanácsválasztásra is. Az 1 289 216 választásra jogosult közül 1 255 014 jelent meg az urnák előtt, s közülük 1 242 831 szavazott a Hazafias Népfront jelöltjére. 1956. november 1-én — a forradalom napjaiban — újjáalakult a Fővárosi Nemzeti Bizottság, amely ismét Kővágó Józsefet választotta meg polgármesternek, ez azonban inkább csak jelképes cselekedet volt: sem a bizottságnak, sem Kővágónak nem nyílt módja rá, hogy érdemi tevékenységet fejtsen ki. 8. A Budapesthez csatolt városokban és községekben összességében a szociáldemokrata párt volt a legsikeresebb az 1947-es választásokon. 9. A két párt „egyesítésére" 1948. június 12-én került sor, az „új" pártot Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) nevezték.