Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

A beépítettség növekedését jól tükrözik a lakásépítés részben már említett adatai: 1920-1941 között a szűkebb Budapesten közel 80 ezer lakás épült, s ez nagyjából arányos volt a fővárosi népesség növekedésével. Érdekes, hogy a budai lakások aránya gyorsabban nőtt, mint a pestieké. Kevéssé javult a lakások felszereltsége: kétszeresére emelkedett az egy helyiségből álló lakások száma; ugyanakkor nőtt a modernebb, füdőszobás lakások száma is, noha arányuk még 1941-ben sem érte cl az összes lakás felét. A régi barakktelepek, szegénytclepek jórészt fennmaradtak. Az űj, modern lakások főleg a belső városrészben vagy ahhoz közel (pl. Ujlipótváros), s a budai villaövezetben épültek. Fejlődött, de továbbra is elmaradott volt a peremövezet lakásállománya. A városképben látványos változást hozott a harmincas évek elején a budai Vár délnyugati aljában a régi Tabán lebontása; ez az egyébként romantikus városrész ósdi, besüppedt házaival, kiskocsmáival, régi kézművesműhelyeivel valójában már régóta olyan elavult (s építészetileg jelentéktelen) területet volt, amely megérett a lebontásra. Eredményeként a Vár délnyugati oldalán, egészen a Gellért-hegyig, csakhamar szép zöldövezeti parkot hoztak létre, s ez nagyon ráfért a nagyobb terekkel, parkokkal rendkívül hiányosan rendelkező fővárosra. A terület műemlékeit, a Rácz-fürdőt, a Szarvas téri templomot megőrizték. A budai oldalon, a városrész belső területein egyébként nem sok változás ment végbe: Budán a háború alatt építeni kezdett Árpád-híd környékét felújították. Inkább a városrészészaki, távolabbi területei fejlődtek: Aquincum, a régi római katonaváros romjait tovább ásták; még északabbra kezdett kiépülni a Római-part, a főváros vízi sporttelepe, és a környék gyógyforrásainak vize segítségével új nagy strandok épültek (Csillaghegy, Pünkösdfürdő). Újdonság volt a Margitszigeten a már említett Sportuszoda megépítése, a Nagyszálló kiszélesítése (1933), a Palatínus strandfürdő (1936), a Szabadtéri Színpad létrehozása ( 1938). A pesti oldalon a Belváros alig változott. A sorozatos városrendezési terveknek — mint az általában lenni szokott — csak egy része valósult meg. Jelentősebb új építkezések csak néhány helyen regisztrálhatók: a Józsefvárosnak a városmagtól némileg távolabbi részén az OTI új, szinte felhőkarcolószerű épülete, a mellette épített baleseti kórház; a Tisza Kálmán téri új, modern lakóházsor; Angyalföldön az ún. Magdolna városi munkáslakótelep építésének megkezdése; Kőbányán az új MÁV lakótelep s egy szegényes szükséglakótclep (Auguszta telep); a háború alatt megkezdett, a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi út. Az 1926-ban megnyitott budaörsi polgári repülőtér már viszonylag széleskörűen indította azelőtt csak Budapest és Bécs között közlekedő járatait, és a második világháború alatt elkészült az új Ferihegyi repülőtér is. A főváros, mint ismeretes, elsősorban a másfél százados török hódoltság következtében, építészeti emlékekben igen szegényes maradt: a régi épületek jó része csupán a 18. századi barokkig nyúlt vissza. A korábbi korszakokból csak néhány épület, egy-egy templomrészlet, újonnan föltárt vagy kiásott műemlék (korszakunkban például Mátyás király Budán megtalált vil-