Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

dálkodásnak a szélesebb néprétegekre gyakorolt hatása (az élelmiszer- és egyéb jegyrendszer mind nagyobb mérvű kiterjesztése), az üzemek katonai vezetés alá helyezése (ami többek között gyakorlatilag az üzemi munkások egy-egy gyárhoz kötését jelentette), a politikai és a szakszervezeti tevékenység szinte teljes megbénítása, a szakszervezeti tagság jelentős csökkenése stb. mindjobban nyilvánvalóvá tette a háború és a náci Németországgal kötött szövetség súlyos következményeit. A peremövezet választói jó részének a szélsőjobboldal télé fordulása hirtelen, mintegy konjunkturális okokból következett be. De a szélsőjobboldali demagógia sem tudta megakadályozni, sőt némely szociális területen talán elő is segítette, hogy az övezet fejlődése a harmincas évek végén és a háború első éveiben sem torpant meg: ha lassú ütemben is, javulta közüzemi ellátottság; maguk a nagy magánvállalatok is többet tettek a munkások egészségügyi, szociális és a sporttevékenységgel összefüggő ellátására. A főváros életét rendkívül súlyosan érintette, azt mondhatjuk, szétzilálta az ország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállása (a német vezetés — joggal — attól félt, hogy Horthy Miklós és az 1942ben kinevezett Kállay Aliklós-kormány a német szövetségből való kiugrást készíti elő). Hitlerek nem számítottak arra, hogy a megszállás ilyen simán, gyakorlatilag ellenállás nélkül, a magyar hadsereg szinte azonnali felhasználását lehetővé tevő módon megy végbe, s nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy nemcsak a magyar hadsereg, hanem a közigazgatás túlnyomó része is azonnal bekapcsolható a 26 német háborús érdekek szolgálatába. Alindczt jelentős mértékben az segítette elő, hogy Horthy Miklós kormányzó ellenállása a német megszállással szemben pár nap alatt megtört; s amikor néhány hónappal később Horthy a háborús fejlemények, a nyugati partraszállás, a Vatikán tiltakozása stb. hatására megállj-t igyekezett parancsolni a mind nagyobb és barbárabb német követeléseknek, már késő volt. A hitleri vezetés Magyarországot Németország egyik legfontosabb külső katonai védőövezetének tekintette. így az ország és Budapest nem számíthatott a szövetséges hatalmak kíméletére: 1944. április elején megindultak az angol-amerikai bombázások, főleg a budapesti vasúti csomópontok, katonai üzemek és egyéb épületek ellen. Súlyos károk érték a polgári lakosságot is. Közben azonban Alagyarországon a nácik, még szinte az utolsó pillanatokban is, folytatták valójában teljesen irracionális gyűlöletükből fakadó akciójukat a magyarországi zsidóság megsemmisítésérc. Akkor, amikor a közelgő front követelményei számukra minden erőt és energiát a katonai védelem céljainak rendeltek (illetve rendeltek volna) alá, módot találtak arra, hogy az akkori megnövekedett területű Magyarországról, a magyar közigazgatás erőteljes segítségével, több százezer zsidót gettóba hurcoljanak, majd vasúti jár26. A német megszállás alatti Magyarországról és Budapestről: Ránki György: 1944. március 19. Magyarország német megszállása. (2. átdolgozott és bővített kiadás.) Bp., 1978.