Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

dczte be, amely mint királyi rezidencia az Anjouk alatt élte fénykorát. Jóllehet az Anjouk alatt a királyi udvar csak rövid ideig (1347-1355) tartózkodott Budán, s majd csak 1405 után, Luxemburgi Zsigmond költöztette véglegesen vissza a városba, az Anjouk és Zsigmond gazdaságpolitikája Buda életében is kedvező folyamatokat indított el. Károly Róbert, majd a század végén Zsigmond is megerősítette a város árumegállító jogát, ami az útkényszcrrel együtt azt jelentette, hogy minden külföldi és hazai kereskedő köteles volt portékáit Budán eladni. Ha valaki megpróbálta e rendelkezést kijátszani, a budaiak elkobozhatták áruját. Ugyancsak kedvezett Budának az 1335. évi visegrádi király- és fejedelmi találkozó. A találkozó résztvevőinek (Károly Róbert magyar, János cseh és III. Kázmér lengyel király, valamint a térség több hercege) fő célja Bécs árumegállító jogának kiküszöbölése volt, amely a közvetlen nyugati-magyar kereskedelem közé ékelődve jelentősen felverte az árakat. A találkozón megállapodtak egy Bécset elkerülő új útvonalban, amely Dél-Németországból indulva Budáig vezetett. Az itteni árumegállító jog a Dunánál lépett életbe. A fellendülő kereskedelemben fontos szerepe volt a magyarországi aranynak. Az Anjouk gazdaság- és bányapolitikájának köszönhetően a nemesfémbányászat virágkorát élte, s Magyarország ekkoriban a világ aranytermelésének közel egyharmadát adta. A firenzei 28. Medieval Visegrád. Royal Castle, Palace, Town and Franciscan Friary. Edited by József Laszlovszky. Budapest, 1995., Gergely Búzás: The Royal Palace at Visegrád. The Hungarian Quarterly 35.1994.98-109. old. aranypénz, a fiorino d'oro mintájára 1325ben bevezetett új magyar forint Európa kedvelt valutája lett, amiért a nyugati kereskedők szívesen hozták iparcikkeiket Budára. A városi önkormányzat megerősödését mutatja, hogy a polgárok élén 1346tól ismét választott bíró állt. 1402-ben Zsigmond öt határszéli városnak a budaihoz hasonló árumegállító jogot adott, és polgárait kivette a budai árumegállító jog alól, „nehogy egy város haszna vagy gyarapodása miatt országunk egész közössége szenvedjen kárt és rövidsé29 get." Ez azonban nem jelentette Buda háttérbe szorulását. Ez az intézkedése szinte egybeesett azzal a döntésével, hogy a királyi udvart véglegesen Budára költöztette. Buda ismét királyi székhely lett, ami korábban soha nem látott mértékben felgyorsította a palota- és polgári építkezéseket. Az udvarban tisztséget viselő nemesek a városban házakat vettek, s házaik, palotáik formálták a városi ízlést is. Jóllehet Zsigmond 1410 után német-római királyként, majd 1433-tól német-római császárként, egyre jobban belebonyolódván a nemzetközi politikába, egyre kevesebbet tartózkodik Budán, s figyelmét főként Pozsony kiépítésére fordította, Buda mind gazdasági, mind kulturális téren virágzik. Buda fontos nemzetközi találkozók és politikai döntések színhelye. 1424 nyarán VIII. Palaiologos János bizánci társcsászár oszmán-ellenes szövetségkereső európai körútja idején nyolc hetet tölt Budán.

30 29. Kubínyi András:Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig in: Gerevich László szerk.: Budopest története II. köt. Budapest, 1975.49. old.