Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

között élő rétege) kb. az összlakosság 2 százaléka volt sorolható. Módosabb középpolgárnak (az ipari és kereskedelmi önállók ide csoportosítható részén kívül, a bürokráciában helyet foglaló szakértelmiség viszonylag magas állású része, általában az értelmiség jól kereső rétege) a lakosság mintegy 8-9 százaléka volt tekinthető. A polgárság alsóbb rétegeibe (kisiparosok, kiskereskedők, alacsonyabb státusú hivatalnokok és a szabad értelmiség jelentős része) kb. a főváros népességének 25 százaléka sorolható. Végül: a széles értelemben vett munkásságba (beleértve a szakképzetlen munkásokat, valamint az iparon kívül a kereskedelemben, általában a szolgáltatásban, a közlekedésében, az állam- és városigazgatásban fizikai munkát végzőket, s a jelentős számú házi cselédséget is) a népesség több mint 60 százaléka tartozhatott. A peremvidéken, a külvárosok öszszetételébcn kisebb volt a polgárság, s jóval nagyobb (74-75 százalék) a proletárok tábora. A fővárosban a társadalmi ranglétra csúcsán és alján élők többnyire és egyte inkább lakóhely szerint is elkülönültek egymástól. A középrétegek különböző rétegei viszont, melyek maguk is hierarchikusan helyezkedtek el a társadalmi piramison, s alsóbb csoportjaik (pl. a szegény kisiparosok) a proletariátussal érintkeztek, sőt, bele is olvadtak, lakóhely szempontjából többnyire összefonódva éltek a munkássággal. De szinte minden kerületnek és külvárosnak megvolt a maga sajátos arculata. Voltak kerületek vagy kerületrészek, 20. A lakosság társadalmi szerkezetére és területi megoszlására vonatkozó adatokat Id. Lackó Miklós: A főváros lakosságának így a Vár és a harmincas évek elején részben a budai I. kerületből kialakított XI. kerület belső területe, a nagyrészt új beépítésekből létrejött XII. kerület villanegyede, ahol elsősorban az úri osztályok felsőbb vagy középrétegei tömörültek. A Belvárosban (V. kerület) vagy a budai Rózsadombon a gazdagok eltérő arculatú csoportjai (zsidó és nem zsidó gazdagok) kevertebben éltek. Ezeken a tájakon a proletariátust többnyire csak a háztartási alkalmazottak (zömükben falusi leányok, akiknek nagy része egy idő után saját falujában alapított családot) vagy a szolgáltatásban dolgozó segédszemélyek (házmesterek, szolgák, vendéglői és kiskocsmái dolgozók) képviselték. Hasonló volt a helyzet a nagyobbrészt zsidó származású középpolgárokat és értelmiségieket tömörítő, a húszas évek végétől kiépülő Újlipótvárosban vagy az Andrássy út mentén (a zsidó származású nagypolgárság maga is egyre inkább a budai zöldövezetet részesítette előnyben). A főváros régi nagy belső kerületeiben, a Terézvárosban, az Erzsébetvárosban, a Józsefvárosban továbbra is elsősorban a közép- és kispolgárság lakott, a városmagtól távolodva egyre kevertebben a proletariátussal. E három kerületben élt a pesti zsidóság nagy része. A VII. kerületben számarányuk a 40 százalékot is túlhaladta. A közigazgatásilag korszakunkban kialakított XIII. kerület nagyobb része (Angyalföld) építészetileg is tipikus régi munkáskerület maradt. A IX. kerület (Ferencváros) Nagykörútig terjedő belső részét főleg nem zsidó értelmiségiek, tisztviselők és osztályszerkezete c. összefoglalójában (Budopest története. V., 427-464. old.)