Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
LACKÓ MIKLÓS A két világháború között
túrája természetesen visszaesett, s annyiban változott, hogy a bankszféra jóval tőkeszegényebb lett, s jobban megerősödött a nagy pénzintézetek szerepe: a húszas évek végén a bankok 11 százaléka működött a fővárosban, de ezek a bankok a gazdaság mintegy kétharmadára terjesztették ki befolyásukat. Különösen megerősödött a két legnagyobb bank: a Magyar Altalános Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szerepe. E két bank a magyar gyáripar több mint a felét tartotta befolyása alatt, köztük az ország megmaradt bányaiparának túlnyomó részét, a legnagyobb vasműveket, a csepeli Weiss Alanfréd Műveket, a Ganz gyár különböző részlegeit, s a hozzájuk kapcsolódó sok iparvállalatot. A nagy bankok biztosították elsősorban az ország és a főváros nemzetközi gazdasági kapcsolatait: bennük a külföldi, amerikai, francia, osztrák, angol tőkés csoportok a banktőke 20-30 százalékával részesedtek. Mindez a fővárosi nagypolgárság szerepének jelentőségét, nemzetközi aktivitását és mozgékonyságát mutatja; egyúttal azt is, hogy a nagyobbrészt zsidó származású nagytőkések nem valamiféle idegen „kozmopolita" érdeket, hanem — mint az első világháború előtt is — az önálló magyar nemzetgazdaság fejlődését szolgálták. A nagy gazdasági válság (1929-1933) ezt a húszas évek második felében kibontakozó fejlődést az országban és Budapesten is rendkívül súlyosan érintette. Mélyen érintette a népességnek mintegy a felét foglalkoztató mezőgazdaságot, és átgyűrűzött a gazdaság egyéb területeire. Viszonylag 16. A lakásállományra és a lakóházépítésre vonatkozó adatokat Id. Budapest 1 873-tól napjainkig. Bp., 1945.28-29. old. könnyebben vészelték át ezeket az éveket az új könnyűipari ágak, a textilipar, a belső igényeket kielégítő tömegcikkipar, sokkal nehezebben a nagy termelési értéket képviselő, részben exportra orientált fém- és gépipar ágai. Az 1932-es mélyponton a gyáripar termelése 24 százalékkal esett vissza az 1929. évi csúcsponthoz képest, az ipari munkáslétszám 30 százalékkal; a kisiparosok 46 százalékának jövedelme alatta maradt az adómentes létminimumnak. Az ipari és mezőgazdasági válság súlyos pénzes hitelválsággal párosult. A válság hatásait a budapesti ipar csak 1934—35-től kezdte kiheverni, de igazi fellendülés a rendkívüli mértékben romló politikai viszonyok között (ne feledjük, Ausztria megszállásával, 1938 februárja óta az ország a náci Németországgal határos lett) csak az 1938-39-ben kezdődő háborús konjunktúra, a kormány által 1939 tavaszán meghirdetett ún. Győri program hatására következett be, amely egymilliárd pengős állami beruházást irányzott elő a mind jobban előtérbe kerülő hadiipar, így a tág értelemben vett gépipar fejlesztésére. A második világháború kezdetéig a budapesti gyáripar végül is, 1929-hez képest, mintegy 20 százalékkal növelte termelését, a gyári munkáslétszám 22 százalékkal emelkedett, s ez a növekedés a háború első évei alatt még fokozódott. Széles társadalmi körök politikai orientációját igen negatívan befolyásolta, hogy ez a pár évig tartó konjunktúra, mely átmenetileg a lakosság életszínvonalát is emelte, a német orientáció erősödésének körülményei között, a
