Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

1896 között — a legtágabban értelmezett kultúra országos központi funkciókat ellátó intézményeinek (e fogalmat is a legtágabban értelmezve) létrejötte jelentette. A központi funkció fogalma persze nehezebben körvonalazható itt, mint mondjuk, a gazdaságban vagy az államigazgatásban. De talán nem indokolatlan, ha kulturális szempontból a továbbiakban azt az intézményt tekintjük központi funkciójúnak, mely egyrészt valamely kulturális szakterületen intézményesen hivatott képviselni az országosan legmagasabbnak tekintett színvonalat, másrészt a kultúra valamely területén állandóan vagy időlegesen országos hatással lesz képes az ízlés formálására, a társadalom kulturális értékrendjének befolyásolására, alakítására. Budapest országos súlyát a hazai kulturális életben ilyesfajta funkciók adták meg. A kultúra budapesti székhelyű központi, a legmagasabb szintet képviselni hivatott intézményei közül legnagyobb jelentősége a főváros két egyetemének: az ősi tudományegyetemnek és a műegyetemnek volt. Mindkét egyetem fejlesztése — a tudományos kutatás rohamosan gyorsuló differenciálódásának jegyében — 1873 és 1896 között végig tartott. Az 1895-1896. tanévben pedig megjelent az első női hallgató is: az orvos- és a bölcsészkarokat ekkor nyitották meg a nők előtt. Ide számítva az egyetemi könyvtárak nagyarányú bővítését, megállapítható, hogy Budapest roppantul megszilárdította kiváltságos helyzetét a hazai felsőoktatásban — és ezt még tovább erősítette a más szakmák felsőfokú képzésére is Budapesten összpontosított intézményhálózat. A kormány Budapesten alakította ki az országos felsőfokú művészeti tanintézeteket. 1896 és 1914 között tovább növekedett Budapest egyetemiváros-szerepe. Egyes rendkívüli, az egyetemek vagy a közgyűjtemények szervezetében biztosíthatónál már nagyobb apparátust igénylő, elsősorban gyakorlati, a tudományok eredményeit alkalmazó kutatásokra az állam már korán külön intézeteket is létrehívott, melyeket éppen az államélct vagy a gazdaság központi funkcióihoz való szoros kapcsolódásuk révén ugyancsak a fővárosba telepített. 1873 után indult meg az agrárország számára rendkívül jelentős mezőgazdasági kísérleti intézmények hálózatának kialakítása is, melynek központi intézményei szintén Budapestre települtek. A városegyesítés utáni korszak nagyban fellendítette a központi funkciójú országos, így természetszerűleg ugyancsak Budapesten működő (illetve ide telepített) közgyűjtemények fejlődését is. Aiindcnekelőtt a Nemzeti Múzeum indult gyors fejlődésnek az 1873 és 1896 közötti két évtizedben. A millennium évében könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár, mely a reformkor óta a magyarországi könyvtermés köteles példányainak gyűjtésére volt jogosult, már több mint 530 ezer kötettel rendelkezett. Kézirattárában nagy értékű kódexek sorakoztak. 1906-ban nyílt meg a Szépművészeti Múzeum. Az 1874-ben újjászervezett Országos Levéltár — átvéve immár azt a levéltári anyagot, mely a feudalizmus legfőbb igazgatási szerveitől származott, és egy részét minisztériumi, illetve volt erdélyi főkormányszéki irattárakban, legértékesebb részeit azonban Bécsben őrizték — a városegyesítés utáni negyedszázadban vált a modern magyar történeti