Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

zése követeké meg e környék rendezési tervének módosítását. Harmadik változásként az Országház építése — melyet az 1880. évi LVIII. tc. rendelt el — indította meg az északi Lipótváros átalakulását. 1896-ra a még csak félig kész parlamenti palota körül alakult ki az Alkotmány utca díszes házsora és a Tömő (ma: Kossuth Lajos) tér keleti sora: a Kúria palotájával, egy gyorsan továbbfejlődő városrész magvaként. A negyedik változást a két új Dunahíd megépítése indította meg. 1896 után a legjelentősebb városrendezési munkálat a belvárosi városmagnak az Erzsébet-híd építése (1897-1903) során szükségessé vált — és már a millennium előtt elhatározott — átalakítása volt. 1894-1896 között elkészült a Ferenc József (ma: Szabadság)híd, és a vele együtt a pesti Belvárosnak a Kelenfölddel való legrövidebb kapcsolatát biztosító Átlós (ma: Bartók Béla) út nagy része, valamint az ezt a vidéket Buda többi pontjaival összekapcsoló budai külső körút, a mai Villányi út-Alkotás utca vonala. A budai oldal rendezésénél a városrendezőknek az volt a szándékuk, hogy a Nyugati pályaudvar, valamint az észak-pesti iparvidék a Déli pályaudvar felé irányuló forgalmát a Margit-hidra terelve az amúgy is túlzsúfolt Lánchidat tehermentesítsék. Ez a budai útvonal létrehozását is megkívánta. 1892-ig kiépítették a körútnak a Széna tértől a Szarvas térig vezető szakaszát, majd 1892-ben tovább építették a korábban is meglévő mai Margit körutat. Az így kiépülő kapcsolat gyorsan megnyitotta a város terjeszkedését, egyelőre a Délivasúttói a Városmajorig terjedő területeken. A budai városrendezés másik súlypontja a Várhoz, a királyi palota nyugati oldalára kiterjedő, Ybl Miklós által megkezdett bővítéséhez kapcsolódott: részint a palota és a Vár nyugati megközelítését szolgáló Palota út — 1890-1895-ben meg is valósuló — kiépítését jelentette, részint pedig a Dísz tér és a Szent György tér közti házcsoport átépítését a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd-főparancsnokság céljaira. A Tabán újjárendezési tervcinek megvalósítását a világháború már lehetetlenné tette. A város topográfiai keretei tovább bővültek, amikor az 1908. évi XLVIII. tc-ben a kormány — alapjában véve József főherceg vagyoni szanálásának érdekében — 11 millió koronáért megvette tőle a Margitszigetet. A szigetet a Közmunkatanács 1909ben vette át, és megkezdte nyilvános parkká való átalakítását. A terheket azonban nem bírta viselni, s így a szigetet már 1913ban átadta egy tőkés bérlőtársaságnak. A világháború kitörése megakasztotta a városrendezési tervek végrehajtását; a háború kitörésekor megkezdett és előrehaladott építkezések befejezése is éveken át húzódott. Az 1873 és 1896 között kibontakozó építési tevékenység eredményei nagyszabásúak voltak, már csak számszerűségükben is. Az épületek össz-száma 1869-től 1890ig 9351-ről 16 233-ra nőtt. Ám a növekedés így is igen figyelemre méltó eredményét megsokszorozza, hogy az épületek egyre nagyobb hányada sokemeletes, így aránylag sokkal nagyobb befogadóképességű bérház volt. Az 1896 és 1914 közti csaknem két évtized városépítése pedig számszerű eredményeiben sem mutat kedvezőtlen képet: 1920 építési adatait — a háború alatt az új építkezések elmaradását joggal feltételezve — többé-kevésbé 1914-re véve ér-