Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

említendő. Ötödikként — bár egyelőre még csak kevés üzemmel — ide számíthat­juk az induló elektromos ipart, elsősorban a Ganz Villamossági Gyárat mintegy 1200 munkásával és néhány kisebb középüze­met. Ezeken kívül megemlítendő még az akkor éppen csak meginduló hadianyag­gyártás. Ebben a periódusban Budapest vegyipara is a modern nagyipari fejlődés útjára lépett. A város textilipara azonban kiesett abból az iparfejlődési folyamatból, mely a kilencvenes évek végére Budapest gyáriparának profilját kialakította. Buda­pest a millennium évére nemcsak arány­lagosan, hanem abszolút mértékkel mérve is Magyarország leghatalmasabb ipari váro­sává növekedett. A millenniumtól az első világháborúig tartó csaknem két évtizedben Budapest gyáripari fejlődésének alapjai, fő tényezői továbbra is ugyanazok voltak, amelyek már a fejlődés előző periódusában is éreztetni kezdték hatásukat: az országos közlekedé­si koncentráció, az általános urbanizáció — elsősorban a közművesítés fejlődése —, a munkaerő összpontostdása, a megszaporo­dó gyárak között a kooperáció növekvő le­hetőségei, s mindaz a számos előny, amit az országos adminisztratív és gazdasági központ nyújt. Mindez azonban ekkor, a kilencvenes évektől kezdve kibontakozó s a világháborúig tartó (bár válságtól nem mentes) konjunktúrában fokozott mérték­ben érvényesült. Egyrészt mennyiségi vo­natkozásban: a budapesti gyáripar rendkí­vül megerősödött mind az üzemek, mind a munkások számát illetőleg. Másrészt mi­nőségileg: a századvégtől kezdve a gyár­ipari szerkezet modernizálása, új vagy ko­rábban gyáripari szinten még nem képvi­selt iparágak jelentkezése országos vi­szonylatban is Budapesten érvényesült a legerőteljesebben. Mindennek következ­tében Budapest— noha korábbi túlsúlya a magyarországi gyáriparban a vidék akkor­ra ugyancsak erőteljesen kibontakozó ipa­rosodása folytán mennyiségileg csökkent — továbbra is szilárdan megtartotta az or­szág nemcsak legnagyobb, hanem immár legmodernebb, legkomplexebb iparvidé­kének szerepét is. Ám ha tekintetbe vesz­szük, hogy a gyáripar — a budapesti nagy­ipar korabeli fejlődésének jellegzetes vonásaként — ekkor kezdte meg nagy és gyors ütemű fejlődését az elővárosi övezet településein, nagyon is joggal beszélhe­tünk Budapest túlsúlyának további növe­kedésétől. Az így iparilag is létrejött nagy­budapesti területen ugyanis az összetartó elemek már nemcsak földrajziak voltak; a városperemen felépülő új gyáripar szerve­sen kapcsolódott a már kialakult budapesti gyáriparhoz, az általa kialakított lehetősé­gek talajából nőtt ki, és tovább tágította ezeket a lehetőségeket. Ha Budapest iparának legfontosabb ágai e periódusban változatlanok maradtak is (vas-, fém- és gépipar, élelmiszeripar, nyomdaipar, építőipat— hozzászámítva az építőanyag-gyártást), egymáshoz való ará­nyuk, viszonyuk már érezhetően megvál­tozott. Szemben a város akár malom-, akár szesz- s még inkább téglaiparával, melyek számára ekkor már döntően csupán a mennyiségi fejlődés lehetőségei maradtak meg, a város harmadik vezető nagyipari ágazatának további gyors és nemcsak mennyiségi, hanem immár folyamatos mi­nőségi fejlődésén érezhetők a nemzetközi technikai haladás által biztosított lehetősé-

Next

/
Thumbnails
Contents