Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

Telefonos kisasszony 1912 „... az állami és kereskedelmi központ szava órák alatt eljutott az ország legtávolabbi helységébe 1S. dett. 1896-ra erősen kifejlődött a dunai hajózás is: a hajóforgalom, immár csaknem teljesen a gőzhajózás jegyében, feltartóztathatatlanul növekedett. Az első világháború előestéjére Budapest, hajózásának áruforgalmát tekintve, nemcsak hogy a Monarchiának, hanem az egész Dunának is a legnagyobb kikötője lett. 1873 és 1896 között pedig Budapest távíró- és távbeszélő-vezetékein az állami és kereskedelmi központ szava órák alatt eljutott az ország legtávolabbi helységébe is. 1881 óta meglevő és folyton bővülő telefonhálózata 1890-ben először Béccsel került kapcsolatba, majd 1893-1894-ben az első hazai interurbán telefonhálózatnak is részévé vált. A millenniumtól a világháborúig tartó időszakban a telefon jóval gyorsabban fejlődött, mint a távíró. S már a világháború első hónapjaiban — a központi hatalmak Konstantinápollyal való gyors és biztonságos híradókapcsolatának megteremtése érdekében — felépült Csepelen az akkor még nagy teljesítményűnek számító katonai szikratávíró-állomás, mely a háború egész tartama alatt kifogástalanul működött. A közlekedési hálózat kiépülése elsősorban az azt legközvetlenebbül létrehívó igényt, a kereskedelemét volt alkalmas kielégíteni. Budapest áruforgalmának 1873 és 1896 között mennyiségileg négy legnagyobb behozatali tétele volt a tüzelő (részint tűzifa, részint, s egyre nagyobb arányban, kőszén), a gabona, az építőanyag (részint tégla, részint épületfa), végül pedig a vas- és acéláruk. Ezek mellett mennyiségileg jóval csekélyebb, értékben azonban ehhez képest sokkal jelentősebb elemként még az ún. kézműáruk (elsősorban a textíliák) szerepeltek. Kivitelre ezek közül