Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
segélyezés összefogása volt. A bevonultak rendszeres állami hadisegélyezését az elöljáróságok az e célokra közvetlenül kiutalt állami pénzből látták el. 1916 végén a főváros létrehozta a Fővárosi Népjóléti Központot, mely a háború utolsó két évében azután lassan a fővárosi nem rendszeres segélyezés egész operatív lebonyolítását is átvette. 17 Természetes, hogy a mindezekkel járó hatalmas terhek egyre jobban nyomasztották a főváros költségvetését. A deficit nőni kezdett, Budapest adósságai 1918 közepére már 617 millió koronára emelkedtek. A főváros valódi, a város konkrét helyi problémáin túlnyúló politizálásának középpontjába a háború alatt egyre inkább az országos politika kérdései léptek. A századfordulón országosan meggyorsult társadalmi fejlődés egyre határozottabban követelte a választójog kiterjesztését. A Tisza István miniszterelnök 1917. évi bukását követően több politikai irányzat — többek között Károlyi Mihály ellenzéki pártja és az egyre erősebb Magyarországi Szociáldc19 • • s* * mokrata Párt — megegyezéséből létrejött budapesti mozgalom Fővárosi Polgárok és Munkások Választójogi Bizottsága néven szerveződött meg. Vázsonyi fontos szerepetjátszott benne, s maga mögött tudhatta íz. A városigazgatás eseményeinek 1914-től 1916 közepéig való |ó összefoglalása: Dr. Wildner Ödön: Budapest a világháborúban. In: Fővárosi Almonoá, Lexikon és Útmutató 1916-1918. Szerk.: Guthi Imre, Bp., é. n. Ill-X.; valamint a kötetből a 210-574. old. is. 1916-ban Károlyi Mihály és hívei létrehozták az ellenzéki Függetlenségi és 48-as Pártot, melyet nemsokára mindenki „Károlyi-pártként" emlegetett. A párt a perszonálunió alapján állt, annexiómentes és az ország területi integritását biztosító békét, általános választójogot, demokratikus szociálpolitikát és a fővárosi közgyűlésnek (az 1916. december 30-án Budapesten Magyarország utolsó királyává koronázott) IV. Károlyhoz intézett, általános, egyenlő és titkos választójogot, valamint az önkormányzatok vonatkozásában a virilizmus eltörlését kérő határozatát. Végül is azonban a közgyűlésben kifejeződő politikai vezetést a virilizmus jelenléte a demokratikus nyilatkozatok ellenére is már eleve kompromittálta, majd teljesen dezavuálta a tömegek szemében. A városházi politika így a háború viszonyai által rohamosan felgyorsult politikai fejlődésben házon belül is elvesztette jelentőségét — de a kiéleződött és országossá vált politikai ellentétek megoldásához sem tudott hozzájárulni. III. A Budapestre befutó vasúti fővonalak 1873-ig nagyjából kiépültek, így 1896-ig mennyiségileg már csak kisebb mértékben bővültek; a város nemcsak megmaradt Magyarország vasúti gócpontjának, hanem c szerepe minden előzőt meghaladó mértékben erősödött is. 1896 és 1914 között Budapest lóvasúti kapcsolatai már nem bővültek, ám a vasúti forgalom e nem egészen húsz év alatt hallatlanul megnövekebirtokpolitikát követelt. A háború folyamán egyre népszerűbbé váló, antantbarát párt kapcsolatot épített ki más ellenzéki erőkkel. (V. B.) 19. Az 1890-ben létrejött Magyarországi Szociáldemokrata Párt programja végső célként a szocializmust jelölte meg. Noha 1918-ig nem sikerült bejutnia a parlamentbe, a párt a századforduló után egyre fontosabb szerepet játszott a magyar politikai életben: felvonulásaira, tüntetéseire százezreket tudott az utcára szólítani. A háború folyamán a párt kapcsolatot épített ki más ellenzéki erőkkel. (V. B.)
