Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

A gazdálkodás új korszakát elsősorban a város vagyonának további erőteljes növe­kedése érzékelteti. A város 1895-ben még csak 305 millió koronás vagyonának értéke 1913-ra elérte a 837 millió koronát. A fő­város községi alapjának rendes és rendkí­vüli bevételei e periódusban szintén nagy­szabásúan növekedtek. 1895-ben 54 millió 604 ezer koronás összegük 1913-ig meg­hatszorozódott, 330 millió koronára nőtt. E növekedésen belül tovább nőtt a városi in­gatlanokból eredő bevételek részesedése, és még erősebben nőtt a városi üzemek be­vételének részesedése. A községi alap rendes és rendkívüli kiadásaiban a fő csoportok arányainak 1895 és 1912 közötti változása is tanulságos. Jel­lemző, többek között, hogy a közegészség­ügyi kiadások (a kórházakra fordított ki­adások nélkül) részesedése 15 százalékról 10,7 százalékra csökkent; itt a nagy egész­ségügyi beruházások, a vízvezeték és a csa­tornázás befejezése történt meg. Hatal­masra nőtt viszont az iskolai beruházások aránya: 16 százalékról 24 százalékra emel­kedett. Több kölcsönfelvétel után Buda­pest tartozásai az első világháborús év vé­gérc elérték a 430 és fél millió koronát. 16 Ezeknek a hatalmas terheknek az elvál­lalása — a vesztett világháborún túlról visszatekintve — valóban könnyen tűnhe­tett felelőtlen cselekedetnek. Valójában azonban nagyon is jól átgondolt politika eredménye volt: mintegy kényszerű levo­nása azoknak a következtetéseknek, me­15. A központi városigazgatás szervezeti modernizálására jó leírás: Márher Aladár: I. m, 172-184. old.; a Bárczy-korszak törekvéseire és eredményeire nézve sikerült összefoglalás: Fővárosi Almanach, Lexikon és Útmutató 1913-1915. Szerk.: lyeket a századforduló körüli években a vá­rosfejlődés igényeinek megnövekedésé­vel lépést tartani már nem tudó városve­zetés nem vont le, amelyek nélkül azon­ban modern nagyváros Európában akkor már nem volt elképzelhető. A beruházási tervek gondos gazdaságossági számítások alapján készültek, és ha a világháború el nem sodorja őket, a befektetések a terve­zett határidőkön belül bizonyára meg is té­rültek volna. A világháború rövid idő alatt a városhá­zán is kezdte megváltoztatni a viszonyo­kat: módosított vagy éppenséggel meg­hiúsított folyamatban lévő nagy terveket, új feladatokkal terhelte meg az igazgatást. Néhány, részben már inkább formális sze­mélyi változástól eltekintve a városigazga­tás tevékenységének központjába a hábo­rú került, elsősorban három vonatkozás­ban: a katonaügyi, a közellátási és a hadi­gondozási feladatok révén. A katonaügyi feladatok ellátása részint a város számba jö­hető férfilakosságának katonaként, népföl­kelőként vagy hadimunkásként a háború szolgálatába való állítását jelentette — ré­szint pedig a városon, az ország közleke­dési központján roppant számban átvonuló katonaság hosszabb-rövidebb ideig tartó elhelyezésének, beszállásolásának meg­szervezését. De lényegileg ebbe az ügy­körbe tartozott a fővárosnak az a hatalmas teljesítménye is, mellyel katonai kórházak egész sorát építette fel és rendezte be, ré­szint egyes kiürített iskolákban, részint (s Guthi Imre, Bp., é. n. 13-107. old. 16. A városi gazdálkodásra: Dr. Rácz Gyula: I. m., a korszakra vonatkozó részek, a kölcsönök történetének összefoglalásával 1912 végéig.

Next

/
Thumbnails
Contents