Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

(ugyanígy nyilván az iskolacársakkal való magyar nyelvű érintkezés is). Budapest a századfordulóra már egyértelműen magyar városnak tekinthető — legalábbis nyelvében, és ha elmagyarosodása sok szempontból még csak a felületen érvényesült is, már nem volt visszafordítható. A társadalom mozgásának fő jellegzetességei — melyek a főváros társadalmának arculatán a városegyesítés és a millennium közötti időszakban már elmélyítették a modern társadalomra jellemző vonásokat és életre keltették az e társadalmat differenciáló és integráló, új típusú folyamatokat — természetesen számtalan területen érvényesítették hatásukat. Akár a fővárosi társadalom olyan jelentős eleménél végbemenő átalakulást vizsgáljuk, mint a zsidóság, akár a fővárosi egyletek alakításában megfigyelhető mozgalmakat, akár a társadalom harcát és védekezését az ínség és az öregkori nyomorúság ellen, akár a bűnözés új formáinak megjelenését, mindenhol változást, alakulást találunk — a városfejlőtlés során kialakuló új feltételeknek megfelelő új ellentmondásokkal. Végbement a zsidóság integrálódása a város társadalomszerkezetébe, de megmaradtak az orthodoxia és a neológia ellentétei, s kiélesedőben voltak egyelőre a kispolgárság és a nagypolgárság felekezeten belüli ellentétei — annak megfelelően, hogy a zsidóság eleve meglévő polgári funkcióinál fogva mindkét réteg itt volt viszonylag a legerősebben kifejlődve. Létrejöttek az új polgárságot összefogni kívánó új egyesüle8 Dr. Thirring Gusztáv: Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben, I. köt. Bp., é. n. 302-328. old. ti formák, de éppen a legsajátosabban budapesti egyletek a polgárságot éppenséggel megosztó kerületi szempontú klikkeknek lettek a bázisai. A társadalmi jótékonyság vagy önvédelem már fejlődő formájában sem tudott megbirkózni a szegénységgel és a nyomorúsággal: intézményes közösségi beavatkozást igényelt. Es a legnagyobb paradoxon: a főváros bűnözése, mellyel oly tehetetlen volt a városegyesítés korának rendőrsége, a nyolcvanas évek végérc integrálódott a társadalomba, annak részévé vált — s mint ilyen, leküzdhetővé is lett. A budapesti társadalomszerkezet 1896 és 1914 közötti továbbfejlődése mellett nem szűntek meg azok a társadalmi mozgások sem, melyek ezt a fejlődést továbbra is befolyásolták. Ekkoriban is megfigyelhető a zsidóság nemzeti és társadalmi asszimilációja; a szabadkőműves szervezkedés előrehaladása; az egyesületi élet erős fejlődése (kivált a sport vonatkozásában); a szociális problémává bővült szegényügy iránti érdeklődés szélesedése vagy Budapest bűnözésének nagyvárosiasodása. Egyik jelenség sem ellentmondásmentes, sőt korunkra éppenséggel új meg új ellentmondásokat szül. A zsidóság asszimilációja egyrészt a pozícióira féltékeny nem zsidó kispolgárság ellenállásába s az ennek nyomán kialakuló antiszemitizmusba fog ütközni — ugyanakkor a zsidóság széles, modern, alkalmazotti és értelmiségi rétegei is illúzióvesztve kerülnek szembe azokkal a társadalmi és nemzeti eszményekkel, melyek