Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

egy a Nagykörútig nyúló részeket, elsősor­ban az Andrássy úttól északra és a Kerepesi (ma: Rákóczi) úttól az Üllői útig; az előbbi zónában jobb módú, elsősorban a gazdasá­gi élethez kötődő polgárok lakta bérházak­kal, az utóbbiban egy arisztokrata rezervá­tummal, s vele egy társadalmi szinten az Andrássy út egész palotasorának külső vé­gén a budapesti modern nagyburzsoázia és az arisztokrácia egymás mellett épült villái­val. Ám részint már e tömbök belsejébe is beszivárogva, ezeken kívül pedig szinte egyértelműen — legfeljebb a körutakat és a legfőbb útvonalakat szegélyező bérház­sorokat leszámítva — egyre inkább a kis­lakások növekvő s ennek megfelelően a cselédség egyre csökkenő aránya és az analfabetizmus erősödése válik megfigyel­hetővé. Az itt lakók elsősorban a kispolgári és a szerény alkalmazotti-hivatalnoki ele­mek, valamint a munkásság felső rétege. Ez a kép Pesten elsősorban a Körúttól ki­felé nagyjából az Aréna (ma: Dózsa György) útig, és a Keleti pályaudvartól dél­re a Kerepesi temető és a Eerencvárosi védgát (ma: Malier utca) vonaláig nyúló belterületre jellemző. De már ezekre a ne­gyedekre is részben az ezen a külső határ­vonalon kívül eső, sajátlagosan a proleta­riátus által lakott kültelkek viszonyai lesz­nek jellemzők — mint Budán a Tabán és részben Újlak, valamint Óbuda esetén is. A lakások itt már nemcsak kicsik, de túl­zsúfoltak is, albérlők és ágyrajárók töme­geivel, a cselédtartás már csak igen csekély arányú, a népesség analfabetizmusa magas; gyári munkások, napszámosok, legfeljebb 7. Körösi József: I. m; Uő-Thirring Gusztáv: Budapest fővárosa az 1891 -ik évben. I. m., megfelelő fejezetei és Rákosi Jenő: szegény, segéd nélküli kisiparosok, szató­csok, egészen szerény kishivatalnokok, de főleg hivatalszolgák, vasutasok lakóhelye ez. És lakóhelye a reménytelen sorsú, emelkedni nemcsak hogy nem képes, de nem is akaró lumpenelemeknek is. Ez a társadalmi-területi térkép, mely az 1890. és 1900. évi népszámlálások adatai­ból rajzolható ki, a világháború kitöréséig nem sokat változott — változásokat már csak a kilencvenes évek elejétől megfi­gyelhető építési konjunktúra során kiala­kuló új városrészek és főleg az elővárosi övezet megjelenése fog hozni a városkép­ben. Mindez azonban a városnak e most vizsgált területeit már csak kevéssé, lénye­gesen pedig semmiképpen sem érintette. Budapest e részei, a városi bel- és nagy ré­szében a külterület is, ebben a formájuk­ban érkeznek el a világháború küszöbére. 7 Míg az életmód alakulása a társadalom­ban amúgy is meglévő, differenciáló folya­matokat erősítette tovább, addig a polgári fejlődésre jellemző bizonyos integrációs folyamatok is kibontakoztak, illetve foly­tatódtak. Legjellegzetesebb közülük a nemzetiségi asszimiláció volt: az a folya­mat, mely még a városegyesítés korában is többnemzetiségű, bár a negyvenes évek óta erősen magyarosodó városból a millen­nium korára már döntő többségében ma­gyar várost formált. A város népességében a magyar elem eluralkodása egyszerűen abból a népességszámot, s így a nemzeti­ségi viszonyokat is döntően átalakító be­vándorlásból látszik származni, mely a 19. század végén is elsősorban a magyarlakta Budapest városrészei. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, IX. köt. Bp., 1893.169-192. old.

Next

/
Thumbnails
Contents