Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

társadalmi csoportnak, a korszakunkban — éppen gazdasági jelentőségének kifejezéseként — nemességet nyert zsidó burzsoáziának az útja. 1850 és 1899 között e csoportban 120 személy nyert nemességet; közülük megnemesítésének időpontjában már 67 volt a budapesti lakos. A tendenciák világosak: ez a gazdasági élet mozgására legérzékenyebben reagáló réteg, mely legkevésbé volt hozzákötve a társadalom bármely hagyományos kategóriájához, különösen élesen mutatta a tőke mozgásának új irányait a legnagyobb profitot biztosító, már kizárólag részvényes formában szervezett ipari és hitelügyi vállalkozások felé (az államigazgatás felé inkább a fiak fordultak). Az 1880-as évek végére itt maradt régi pest-budai polgár, illetve polgárcsoport sajátos helyet kezdett kialakítani magának a város vezető rétegében: vagyonalapjának (elsősorban háztulajdon) természetéből és e vagyon várható, generációnként egyre erősebb szétaprózódásából következően, egyre inkább kikapcsolva a városfejlődés fő irányából, de vagyonának pillanatnyi nagysága és stabilitása folytán még fontos — nemegyszer éppen részvénytársasági — pozíciók betöltésére is alkalmasan, utánpótlásától viszont megfosztva és így kihalásra is ítélve, ekkor kezdett zárt, mozdulatlan patrícius réteggé változni. Ugyanígy jelentős részlete a társadalmi mozgásnak a hatvanas években a város közéletében még oly nagy szerepet játszó liberális arisztokrácia teljes kihúzódása a városi közélet irányításából. Ennek okát abban látjuk, hogy az arisztokráciát és a hozzá csatlakozó birtokos középnemességet Magyarországon is megrémítette a hazai kapitalizmus gyors fejlődésével kibontakozó új Gcrlóczy Károly polgármester 1896 körül Erdélyi Mór felvétele négyszáz tagjának megválasztása iránt a választóközönség a századfordulóig meglepő érdektelenséget tanúsított. "