Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
A következő periódust 1896-tól 1918-ig számíthatjuk: a kor, ez az újabb mintegy negyedszázad a fejlett kapitalizmusba átlépő tőkés fejlődés nagy nekilendülésekkel és ugyanakkor súlyos válságokkal is teli korszaka. Budapest fejlődése előtt ezekben az években már a modern világváros perspektívái látszanak felcsillanni. Ugyanakkor azonban azok az ellentmondások, melyeknek egyre nyomatékosabb jeleivel már a millennium ragyogásának árnyékában is találkozhatunk, hatalmasan kibontakoztak és megjelentek a fejlődés minden ágában. A kiéleződés alapjában és mindenekelőtt a problémák régi, meglévő megoldása és az új, így már megoldhatatlan viszonyok közötti ellentétekben jelentkezett, rendkívül sok területen. így pl. a város közművei, éppúgy, mint lakásviszonyai, már alkalmatlanok voltak a nagyra nőtt népesség ellátására, illetve emberi módon való elhelyezésére. A főváros politikai intézményei éppúgy, mint adminisztrációja már elégtelennek bizonyultak a város irányítására. Az oktatás hagyományos keretei már alkalmatlanok voltak a fejlődés igényeinek kielégítésére. Budapest válaszai a felmerült sokféle kérdésre — különböző jellegük és az érintett területek különbözősége ellenére — minden esetben egy a városfejlődés keretein már kívül eső, de nagyon fontos cél felé mutattak: a polgári demokratikus átalakulás következetes végrehajtása és a feudális maradványok felszámolása irányába. Budapest e periódusokon átmenő fejlődése természetszerűen nem állt önmagában, elszigetelten: szerves része, sőt a legtöbb vonatkozásban szervezője és vezető ereje volt annak a fejlődésnek, mely e hét évtized alatt Magyarország arcára is rávéste a tőkés társadalom éles vonásait. Persze Budapest különleges helyzete e nagy országos fejlődésen belül is mindvégig megmaradt: a polgári átalakulás törvényszerűségei ebben a feudális maradványoktól már eleve is legszabadabb és ezt a helyzetét mindvégig csak erősítő városban természetszerűen sokkal tisztábban, sokkal élesebben jelentkeztek. De mert élesebbek voltak a fejlődés kontúrjai, ezért élesebbek voltak — Magyarországon a legélesebbek — az ellentétek is. A kor Európában nagyvárosok, részben a világvárosok kialakulásának időszaka volt. Az ipar, a kereskedelem és a közlekedés, az Európát, sőt a világot behálózni kezdő nagy hitelügyi intézmények szövevényei, a kibontakozó polgári állam egyre differenciálódó központi intézményei mind ennek a fejlődésnek kedveztek. Ennek sodrába lépve emelkedett fel e hét évtized folyamán Budapest is a legnagyobb európai városok sorába, nemcsak népességszámában és nemcsak funkcióiban, hanem fényeivel és árnyaival együtt, de főleg azok egysége révén, egyfajta valódi nagyvárosi életmódot is kialakítva. A fejlődésben összefonódó sokféle tényező és sokféle ellentmondás talaján képesen arra, hogy otthont adjon a kor legmodernebb eszméinek, de arra is, hogy — ugyancsak Európa többi nagyvárosához hasonlóan — a velük szemben álló maradiság gyűlöletének is célpontjává váljék. Csodált és megvetett, szeretett és gyűlölt várossá.
