A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

gyobb hányada zsidó volt. A pályázat valóban a fiatalok győzelmet hozta: a díjazottak közül a legidősebb, Foerk Ernő 31 éves volt. A jutalmazottak közül az idősebb generációt Schickedanz és Freund képviselték — mindketten 53 évesek voltak ekkor —, a középgeneráció is — Herzog és Baumhorn — még negyven alatt volt, a legtöbben még a harmincat sem töltötték be. Ezen a pályázaton tűnt fel Lajta Béla és Vágó József, akik a századelő magyar építészetének meghatározó alakjai lettek; jelentős szerepet játszottak később — bár igen eltérő irányzatokban — Foerk, Bálint és Jámbor, Kármán és Ullmann, Baumhorn és Vágó László is. A visszhang Bár a zsűrit nem vádolták személyes elfogultsággal, a sajtóban mégis élénk vita követte a pályázatot. A vitát a Pester Lloydban a szerkesztő által kiváló szakembernek titulált „Objectivus" cikke indította el. ,,Objcctivus", teljesen eredménytelennek minősítve a pályázatot, kifogásolta a tervek nem szigorúan keleti tájolását, a zsidók hitének megcsúfolását látta az ismételten feltűnő görögkereszt alaprajzokban, kifogásolta a centrális elrendezést általában is, mivel a Bibliából tudható, hogy Salamon temploma 60x20 könyök méretű volt, tehát határozottan hosszházas elrendezésű, kifogásolta, hogy koragótikus stílusban készült tervet díjaztak, pedig a gótika a zsidóüldözésekkel terhes sötét középkorra utal, és így sérti a zsidókat; hasonlóképpen sérelmesnek találta a kupola alkalmazását is, kiváltképpen a mellüket verő bűnösök fölé emelt középkupoláét — mert ha már építenek kupolát, akkor azt csak a szentély fölé szabadna emelni, hogy kiemeljék vele, hogy ott az isten lakhelye. Kifogásolta, hogy a zsűriben nem volt olyan építész szakember, aki a zsidó tradíciókat kellőképpen ismeri, holott a zsidóság fellendülésének ebben az időszakában erre lehetőseg lett volna. Az Egyenlőség című lapban Komor Marcell fentebb már többször idézett írásában gyorsan reagált e cikkre, és sorra megcáfolta „Objectivus" érveit. A győztes tervek mindegyike kelet-délkelet tájolású, tehát Jeruzsálem felé tekint, ami az egyedül helyes megoldás — hivatkozott Bloch Mózesre, a rabbiképző igazgatójára. A hosszhajós elrendezésnek a telek alakja nem kedvez, de egyébként sem indokolt a salamoni templom formáját követni, hiszen azóta megváltozott a szertartás, nincs élőállat-áldozat, és nemcsak az áldozatot bemutató papság, hanem az egész község a templomtérben gyülekezik, amelynek hajdan az átriumban volt a helye. A zsinagógaépítési alapelveket egy külföldi szaktekintélyre hivatkozva foglalta össze: „A modern zsinagóga-építészet apja, a boroszlói zsinagóga hírneves épitésze Oppler E. 42. Akikről bizonyosan tudni lehet: Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Lajta Béla, Scheer Izidor, Vágó László, Vágó József, Márkus Géza, Baumhorn Lipót, Freund Vilmos, Kármán Aladár és Ullmann Gyula. A szereplő 15 név közül all. Herzog Fülöp Ferencről, aki Bécsből az ismert cionista építész, Oskar Marmorek társaságában érkezett Budapestre, szintén elképzelhető, hogy zsidó volt. 43. Objectivus: Der Leopoldstädter Tempelbau. Pester Lloyd, (1896) 16. März Nr. 67. Beilage.