A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

egy milliónyi építési költség túl nem haladható: egyhangúlag kimondja, hogy az összes mozzanatok figyelembe vétele mellett a benyújtott tervezetek közül kivitelre feltétlenül egyet sem ajánlhat" (Tervbírálat 14—15.). A tervek elfogadásánál tehát elöntő szempont volt, hogy megvalósítható-e az előirányzott összegből, de a díjazásnál eltekintettek a pénzügyi szempontoktól — és ezt a tényt honorálta a szakmai közvélemény. „Hogy mennyire helyes volt a jurynak csupán a művészetre való tekintettel hozott ítélete, mutatja az, hogy a tervek láttára mindenki tartózkodás nélkül helyesnek ismerte el és szankcionálta az ítéletet" (Palóczy). Úgy tűnik, a protekcióval szemben is eredményes volt a bizottság: „Mondják, hogy egy bécsi szakértő ugy nyilatkozott, hogy a protekció ekkora rohamáról, minőt itt tapasztalt, még fogalma sem volt; látszik, hogy az illető még keveset fordult meg Magyarországon, nem ismeri a genius loci-t, a » nemzeti szellcmet«. De ha ez több is közönséges pletykánál, akkor is dicsőség illeti meg a biráló bizottságot, mert a kiket megjutalmazott, mind fiatal emberek, jóformán kezdők, kik nem protekcióval, hanem kiváló tehetségükkel, leleményességükkel, művészi gondosságukkal vesztegették meg a bizottságot. Izraelita polgártársainkat bizony irigyeljük. Mi rendeletekkel védekezünk a protekció ellen; ők minden rendelet nélkül, előkelően, szó nélkül kiküszöbölték. Csak méltóztassék igy járni cl az ügy további folyamában is!" {Budapesti Hírlap) A pályázatról az Egyenlaség-ben beszámoló Haber Samu (Komáromi Sándor, 1866-1922) is büszke volt a zsűri munkájára: „A pesti hitközség a jelen pályázatnál általában igen nobilisán járt el. Nemcsak a tekintetben, hogy a jurynak minden idegen és illetéktelen befolyástól ment igazmondást biztosított, hanem azáltal is, hogy — bár kötelezve erre sem volt — a pályázó tervek közül hármat megváltott, szerzőiknek tehetségét igy nemcsak elismervén, hanem a rendelkezésre álló erőkhöz képest anyagilag is méltatván."

41 Haber azt külön kiemelte, hogy részt vettek a pályázaton keresztény művészek, sőt az első díjat is keresztény építészek kapták. Szemmel láthatóan fel sem merült benne, hogy a két korábbi nagy zsinagógát is keresztény építészek tervezték a hitközség megelégedésére. A Rumbach utcai zsinagóga felépülte óta azonban jelentős változáson ment át a magyar építész-társadalom. Oly számosan voltak már a magyar építeszek, hogy jelentős pályázatot is ki lehetett írni úgy, hogy azon „csakis magyar állampolgár vehet részt", sőt a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet évtizedes küzdelmeinek eredményeként az 1890-es években már a legtöbb pályázatot ilyen kikötéssel hirdették meg. Másrészről a hetvenes évek elején csak elvétve lehetett zsidó építészt találni az országban. Az 1868-as emancipációs törvény eredményeként egyre több zsidó ifjú végzett itthon vagy külföldi egyetemeken építészeti tanulmányokat, így a lipótvárosi zsinagógapályázaton jutalmazott résztvevőknek — tehát a név szerint ismerteknek — már na41. Haber S.: A pesti hitközség templomtervei. Egyenlőség, 18. (1899) március 12. Mellékleti.