A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata
nek a velenczei Markus templomra, a melynek könnyed részleteit magyaros ízzel ellátva alkalmazza szerző épülete kiképzéséhez" (Tervbírálat). Ignotus azonban nem volt meggyőzve minderről: „Épp igy nem érünk vele semmit, ha szalmaszálat teszünk a velenczei Márkus-templomba, fölfujjuk, és rámondjuk, hogy ez zsidó templom. Amivel nem mondom, hogy ez a terv, a Bálint és a Jámbor terve, számomra, laikus számára nem nagyon szép s nagyon érdekes — de amit az állítólagos magyar motívumairól mondanak, az megint csak Velenczét juttatja eszembe, nem a piazzát, hanem a piazettát, ahol a ducale egyik oszlopféjén kőből kifaragva ijesztget valami idegen keleti pofa s fölötte irva áll: Ongari. Tessék ráirni a keleti motívumaikra, hogy magyarok, akkor elhisszük" (Tar Lőrinc). Megemlítendő, hogy Komor Marcell oly mélyen azonosult Bálint és Jámbor alapkoncepciójával, hogy Jakab Dezsővel közös szegedi zsinagóga-pályatervükben, majd az általuk tervezett szabadkai zsinagóga alapformáiban, kupolájában és díszítésében is felismerhető e terv hatása. A Bálint és Jámbor-terv az alépítmény és a kupola jobb belső arányai, a kupola megtört kontúrja, illetve e formának a sarokhornyokon" kisebb méretben való megismétlése miatt nem hatott olyan nyomasz3i. Scheer Izidorról, azon túl, hogy később Gondos néven tevékenykedett, alig tudunk valamit. Társai, a Vágó fivérek a század első évtizedében még együtt dolgozva a magyarországi késő-szecesszió jelenős alkotásait hozták létre — többek között a Gutenberg otthont a Gutenberg téren. A tízes évektől különválva Vágó László (1875-1933) mint színháztervező szakember vált kedveltté, majd a húszas-harmincas évek fordulóján a Dohány utcai zsidó templom környékének rendezését, a Hősök temploma és a Zsidó Múzeum épületét tóan nagynak, mint az elsődíjas terv. A metszetet látva tűnik fel, hogy az egységes, mértékletes belső teret lezáró kupola fölé hatalmas külső héj borul, a belmagasság itt is megduplázódik, akárcsak az utóbbiban; az épület tömege és vele az építési költség is csaknem kétszeresérc növekedhetett volna. A zsűri a díjazottak után dicséretre legméltóbbnak Scheer Izidor, Vágó László és Vágó József tervét találta. A négy saroktorony által közrezárt magas, tömör, téglány épület, amelyen magas dobon magas kupola látszik, meglehetősen iskolás módon szerkesztett tömeg; az alapötlet, amely a bírálóknak is megtetszett, hogy a lépcsőházakat az oldalhomlokzatok síkja elé emelték, oly módon, hogy lefedésük a lépcsők emelkedését követi. A saroktornyok földszintjétől az oldalbejáratokat magába foglaló középtengelyekig a plasztikusan is megjelenő, emelkedő homlokzati motívum dominál. Ez a középtengelyek bástyaszerű megformálásával együtt a babiloni épületrekonstrukciókra utaló formát adott, kiváltképpen a távlatrajzon. A bástya-hatást fokozta az ismétlődő lőréses, fogazatos pártázat. A lépcsőház-megoldás a szakértő bírálókat nem nyerte meg hiánytalanul. Palóczy kifogásolta azt, amit a tervbírálat dicsért: „A megdicsért és megvett tervezte. Vágó József (1877-1947) a tízes években két korszakos jelentőségű magánházat, a Schiffer- és a Grünwald-villát tervezett, 1919 utáni emigrációjában pályázat nyerteseként a genfi Népszövetségi Palota egyik tervezője volt. Hazatérte után nem vették fel a mérnöki kamarába, így nem volt joga az építész cím használatára, amiért neve a harmincas évek pesti telefonkönyvében: Vágó József mogánzó, a genfi Népszövetségi Poloto tervezője formában szerepelt.
