A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata
a túlságos mély karzataljak eliminálódtak" (Tervbírálat). „Legnehezebb pontja a problémának éppen a kényelmes megközelithetés volt. Az épületet aránylag szük utczák veszik körül és ezért a homlokzatok közepére helyezett bejárók nem mondhatók szerencséseknek. A templom legtávolabbi nézőpontjai az átlók irányában feküsznek, miért is a megoldást erre való tekintettel kellett volna megkomponálni. Egyetlen terv készítői számolnak az átlós helyzettel; ezek Bálint és Jámbor építészek, a második díj nyertesei. Az előterekhez az átlók irányában lehet jutni, férfi és nő az előterekbe tehát födött helyre együtt jöhet. A hivek kitóduló serege ugyancsak az átlós utak irányában oszolhatik el a legkényelmesebben. Az alaprajzi elrendezés teljesen szimetrikus; a szimetria azonban nincsen a tervre rákényszerítve, hanem mintegy önként kínálkozik. A főbejáratok kerek vesztibüljeinek az esküvők előtti, ugyancsak kerek gyülekező terek tökéletesen megfelelnek. A ruhatár, előtér illetve kisebb imatér, karzat-feljárók megoldása valóban szellemes. Az ideálisan központi elrendezés annyira hajlékony, hogy az egységes hatás veszélyeztetése nélkül bízvást reprodukálható [redukálható] kisebb mé30.1897-1934 között évtizedekig működött Budapesten a Bálint és Jámbor építészeti cég. Bálint Zoltán (1871-1938) és Jámbor Lajos (1869-1955) kevéssel korábban indultak építészi pályájukon, mindketten mint egy jelentős építészeti iroda már önálló munkával megbízott munkatársai vettek részt a millenniumi kiállítás építkezéseiben. Bálint a Korb és Giergl iroda építkezéseit vezette, Jámbor (ekkor még Frommer Lajosként) Alpár Ignác megbízottjaként az ún. Történeti főcsoport építését irányította, a kiállítás főkapuját azonban már saját nevén tervezte. Bálint két nyelven is kiadott reprezentatív albumban ismertette a kiállítás építkezéseit. (Bálint Z.: Az ezredéves kiállítás architektúrája, Bécs, 1897.) Az 1900-as párizsi retekre, a mi már azért is kívánatos volna, hogy a tervnek egyetlen hibáját elimináljuk. A női emporák ugyanis túlságosan mélyek, a méret redukezió folytán pedig éppen a hátulsó legroszabb ülések esnének el. A magam részéről ugy architektúráját, mint alaprajzi elrendezést tekintve az összes tervek közül ezt a tervet tartom kivitelre legalkalmasabbnak. Szemeimben különösen ajánlja ezt a tervet az a magyar zamat, a melyet inyencz szemem a műből kiérez. Modern ez a terv minden izében és nem utolsó érdeme, hogy a modern művészi törekvéseket sikerült formában tükrözteti vissza" (Komor). „E tervben is a zsinagóga keleties karaktere domborul ki. Szerencsés alkalmazása a keleti befolyás alatt fejlődött velencei motívumoknak, melyek egyéni kezelésben, magyar díszítő elemekkel vannak kombinálva. A centrális kiképzés az alaprajzban következetesen van keresztülvive és a fő be- és kijárok a négyszögű épület sarkaira célszerűen alkalmazva. Perspektivikus hatása az épületnek festői, a mellett eredeti és karakterisztikus" (Palóczy). „Az építészeti kiképzéshez szerző szerencsésen alkalmazta a keleti befolyás alatt fejlődött vclenczei motívumokat; azok élénken emlékeztetvilágkiállításon már az ő terveik szerint épült a Történeti Főcsoporttal rokon koncepciójú magyar pavilon. A századfordulót követő évtizedekben tervezett munkáikra a nemes anyagok, a hangsúlyozott, de mértéktartó dekoráció és a tektonika érzékeltetése jellemző. Munkásságukon érződik Lechner Ödön hatása, de a követők közül talán ők álltak legtávolabb az epigonságtól. Széles körű tevékenységükből néhány kiragadott példa a Bajza utca 42. számú egykori Léderer palota, az egykori Legfőbb Állami Számvevőszék (ma Külügyminisztérium) a Bem rakparton, a debreceni Megyeháza. A magyarországi szecesszió legszolidabb változatát jelentő munkásságuk még feldolgozatlan.
