A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

DOKUMENTUM - TÖRÖK ANDRÁS Előterjesztés a Nemzeti Színházról

Előterjesztés a Nemzeti Színházról Egy kormány-előterjesztés elé TÖRÖK ANDRÁS A Nemzeti Színház felépítésének ügyét a 21. század végén alighanem építéspolitikai fordulópontnak fogják látni. Tisztelettel gondolnak vissza majd Antall Józsefre, aki az 1990-es évek elején — a mélyülő válság miatt — minden nemzeti elkötelezettsége ellenére sem látta időszemnek az építkezés napirendre tűzését. Erre 1994-95-ben, a takarékossági intézkedések árnyékában sem volt nagy esély, csak egy üzletember víziója nyomán, aki hajlandó lett volna átépíteni a birtokában lévő New York-palotát afféle budapesti Pompidou Centre-rá. Ekkor merült fel: nem lehet-e elég az adományozók pénze, a nagyszerű műemlék hasznosítására irányuló befektetés összege, valamint szerény költségvetési hozzájárulás együttesen egy reális méretű Nemzeti Színház felépítésére? Talán elég lehetett volna. A színházi szakma pártolta a New York-palotába telepítést, az építész szakma élesen támadta az ötletet, sokallotta a vállalandó kompromisszumokat. Sőt, voltak, akik az elvi lehetőséget is kizárták. A közvélemény egy része pedig a környéket nem találta elég méltónak. A kormány 1995 novemberében eldöntötte, hogy akar Nemzeti Színházat építeni. Bátor, optimista döntés volt ez, hiszen a kulturális elit nem sorolta a prioritások élére a Nemzeti Színház ügyét. A közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége viszont támogatta az építést. A kormány hitt az előbb-utóbb bekövetkező élénkülésben már akkor is, amikor a számok még nem ezt mutatták. 1996 februárjában döntött az Erzsébet téri helyszín mellett. A színházi szakma 1995. február 28-i Nemzeti Színház-konferenciája (teljes anyagát lásd a Színház című folyóirat 1995 májusi számában), majd a New