A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"
A Rákóczi út eleje a Tőry és Pogány terve szerinti Nemzeti Színházzal vagy később készült Nemzeti Színház tervek. Ha ez a terv megépül, akkor elképzelhető, hogy a Nemzeti Színháznak olyan épülete lenne, amelynél az architektúra ugyanúgy hozzátartozik az adott intézmény fogalmához, mint mondjuk az Operaház vagy a Nemzeti Múzeum esetében, ahol az építészeti megjelenés, illetőleg az intézményes tartalom lényegében elválaszthatatlan egymástól. A tanulmányod végén vállalkozol egy rövid összefoglalásra, ahol azt a különös mondatot olvasom, hogy végső soron azért nem épültmeg a Nemzeti Színház, mert nem volt rá múlhatatlanul szükség. Fenntartod? Egy épületre akkor van múlhatatlanul szükség, ha van egy intézmény, amely semmiféle épülettel nem rendelkezik. A Nemzeti Színháznak az a végzete, hogy mindig akadt olyan épület, ahol a társulat működhetett, ahol folyamatosan létezhetett. Nyilvánvaló, hogy ha a tűzveszélyesség valamilyen tragikus fordulatot vesz a századforduló éveiben, és a régi Nemzeti Színház leég, akkor biztos, hogy felépült volna az új, mert muszáj lett volna megépíteni. De abból, hogy volt egy épület, ahol játszani lehetett, aztán volt egy másik, amelyet ki lehetett bérelni, és játszani lehetett benne tovább, majd, amikor ezt is lebontották, volt egy harmadik, ahol el lehetett helyezni a társulatot, az következett, hogy nem kellett feltétlenül, sürgősen, bármi áron megoldást keresni a problémára, tehát mindig elé lehetett sorolni égetőbb szükségleteket. Azaz: fenntartom a véleményemet. (Az interjút készítette Török András)
