A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"

1908-ban költözött át a Nemzeti Színház a Népszínházba, tíz évre. Az 1918-as év tűnt a legvégső határidőnek a végleges épület felépítéséhez. Milyen lépések következtek a meghiúsult építkezésből? Szó volt arról, hogy építészek saját kezdeményezésre proponálnak különböző javaslatokat. így keletkezett Lajta Béla terve a Rákóczi út torkolatának rendezésére 1911-ben. Jellegében hasonló, tartalmában eltérő elképzeléssel állt elő három évvel korábban Kertész K. Róbert (Jakabffy Zoltán közreműködésével készült — már említett — tervében) ugyancsak ennek a területnek a rendezésére és nemcsak Nemzeti Színház, de Nemzeti Múzeum elhelyezésére is. Tulajdonképpen ezek az elgondolások ütköztek akkor, amikor elkezdődtek a hosszas egyeztetések a pályázat kiírásának előkészítéseként. Nevezetesen: Kertész K. Róbert olyan elhelyezést talált ki, hogy a színház kerüljön valamivel keletebbre, de főhomlokzata nyíljon továbbra is a Rákóczi út felé, így maradna hely mellette annak a térbővületnek, amely forgalmi okokból szükségesnek tűnt. Lajta ezzel szemben úgy gondolta, hogy a fennálló színház hossztengelyére merőleges, a Kiskörútra néző elhelyezés a megoldás. Az 1911 -es elhelyezési pályázat, amelyet nem a minisztérium, hanem a Magyar Építőművészek Szövetsége írt ki, tulajdonképpen arra szolgált, hogy ezt a dilemmát megoldja. Végül is nem oldotta meg, mert a nagy pályázat 1912-es első, majd 1913-as második fordulója sem tett megkötést a színház diszponálását illetően, ami az elhelyezési pályázat eredményének tekinthető, ugyanis eredetileg meg akarták kötni a tervezők kezét egy az ekkor már minisztériumi pozícióban lévő Kertész K. Róbert terve szerinti kötelező helyszínrajzzal. Az elhelyezési pályázatnak (melyről elég keveset tudunk, hiszen a pályaművek többség elveszett) Lajta Béla volt a nyertese a Kiskörútra diszponált színháztervvel. Ezután született az a pályázati kiírás, amely szabad kezet engedett ezen a téren, és ekkor következtek be azok az ismert fejlemények, hogy Medgyaszay István egy diagonális elhelyezésű tervvel nyert az első fordulóban, mások a két kereszteződő útvonal hol egyikére, hol másikára nyitották a főhomlokzatot. Több építész a második fordulóban fordított megoldással élt, mint az elsőben. Tőry és Pogány terve talán éppen azért nyert, mert ők ugyanazt a tervet fejlesztették tovább a második fordulóban, amellyel az elsőben indultak. Tény mindenesetre, hogy az a bizonytalanság, ami a kívánatos diszponálás megítélésében megnyilvánult, kihatott az egész pályázatra, hiszen a szaksajtó is pártokra oszlott, aszerint, hogy melyik elhelyezést tartották kizárólagosan és egyedül lehetségesnek az adott telken.