A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"

A Nemzeti Színház régi épülete a mai Rákóczi út elején kező évtizedben színpadtechnikai korszerűsítésekre is sor került, de ettől eltekintve változatlan maradt 1913-as lebontásáig. A másik ismert tény az, hogy 1908-ban a Blaha Lujza térre került a társulat, akkor, amikor a régi színházat tűzbiztonsági okokból be kellett zárni. Az éppen csődbe ment Népszínház épületét foglalhatta el a Nemzeti Színház, és ott töltött el két emberöltőnyi időt, amíg 1965-ben azt az épületet is lebontották, és egy rövid kitérő után a korábbi Magyar Színház épületébe került (a mostani Hevesi Sándor térre). Az építkezések, költözések és bontások története inkább szomorú, mint érdekes história. De a Nemzeti építéstörténetének van egy másik vonulata is, a nemépítés története: a tervek, elhelyezési variációk és egyéb kombinációk felmerülésének, majd befulladásának története. Nemzedékről nemzedékre vetettek fel kezdetben átütőnek tűnő ötleteket, hogy aztán egyik se valósuljon meg közülük. Tanulmányodból nyilvánvaló, hogy az 1890-es évek iratait szinte hiánytalanul megtaláltad — a belügyminisztérium iratai között. Miért tartozott a színházügy 1907-iga belügyminisztériumhoz? Feltehetően a művészeti ágak hierarchiájában elfoglalt kevéssé előkelő hely (a csepürágói eredet) lehet a magyarázat arra, hogy a színházakat olyan sokáig a közigazgatást irányító belügyminisztérium felügyelte. Kutatási szempontból ez óriási szerencse, mert ha a Nemzeti Színház ügyei már