Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón

Szép Heléna mohón bontja fel a lapokat, olvasgat, majd csodálkozva felkiált: Mi ez? Való ez? Vagy csupán Káprázik a szemem? Hisz ennél nagyszerűbb csudát Nem látok égbe' sem! Tündérek, nimfák, gráciák, Nézzétek bűvszer ez, Amit az újságlapon itt A szemem felfedez. Kar (tündérek, nimfák, gráciák): Valóban, ez amit mutatsz, rendkívül drága kincs, Mesébe illik: oly csudás, Hasonló párja nincs. Szép Heléna (elmerengve): O, miért hogy én a földön lent Nem mostan élhetek? Vagy amikor lent éltem, miért Nem voltak ily szerek? Én voltam akkor a világ legszebbik asszonya, Tíz évig küzdött értem a Görögök tábora. De ha lett volna énnekem Ilyen csudás szerem, Oly szép lennék, hogy még most is holy na a küzdelem! (Sírva fakad) Szép Heléna: Az én szépségem? Oh, mi az, Mióta olvasom, Hogy nálam nő szebb is lehet? Nézd meg, itt van lapom. Kleopátra (átveszi az újságot és olvassa): Antóniusra mondom azt, Igaz ez a beszéd! Hej, hogyha ez a bűvös szer Lett volna már elébb, Akkor tudom: Antóniusz Nem hagy cl hűtlenül, Szépségem nem tűnik s szívem Bánatba nem merül. Kar: Menjünk Jupiter elé, Engedjen földre le, Az a csodás szer kell nekünk, I ládd élhessünk vele. (Mindnyájan a főisten trónja elé vonulnak) Jupiter: (miután meghallgatja a panaszt s megnézte az újságot): Panasztok jogos, ám azért Nem kell lemennetek, Beteljesítem szívesen Szívemből kedvetek. (Előszólítja Merkúrt) Kleopátra (arra jön): Miért zokogsz, Heléna mondd, Szállj le a földre, Budapest Miért könnyezik szemed? Utad czélja legyen, Hagyj fel vele, mert a sírás Fordulj be ott Erényihez, Bántja szépségedet. Mond hogy köszöntetem.