Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón

Talán csak a munkásokat hiányolhatjuk. Ok végül a sósborszeszes hirdetéseken tűnnek fel: „Munkásoknak is kincset ér egy üveg valódi Diana-sósborszesz" — szól Erényi reklámja, miután megkérdezi: „Miért vesz minden szegény és gazdag egyaránt DIANA sósborszeszt?" 56 S a köszö­nőlevelek: okleveles szülésznő (már nem orvos, de az egészségügyhöz kapcsolódó személy), gazdálkodó, pályaőr, előmunkás, gazda, jegyző, iparosmester, szatócs, taní­tó, gazdász, irodatiszt, földműves, plébá­nos, tanító, kovácsmester 57 . Erényi reklámjainak képei bonyolultab­bak az Agulár-hirdetések képeinél, nála nem pusztán az áru képe, de szituációs áb­rák is megjelennek. (Jelzem, a magyaror­szági cipőhirdetésre általában nem jellem­ző a személyeket és szituációkat ábrázoló illusztráció. Bár találtam olyan hírlapreklá­mot, amely egy cipőboltban valószínűleg egér miatt székre felkapaszkodó fiatal­asszonyt mutat 58 . Aligha lehetett vonzó az olyan bolt, melyben egeret feltételez­hetünk, a jelenet a figyelem felkeltésére ugyanakkor kiválóan alkalmas. Arra is fel­figyelhetett a hirdetési oldalakat böngé­sző, hogy Michelstädter utódának, Osko Géza belvárosi cipésznek hirdetésén az ér­deklődő férfiközönség nem az orfeumi hölgyek szoknya alól kibukkanó lábaira, hanem a cipőire tekint . Erényi is kísér­letezik egy állandó ábrával: számos hirde­tésén, már szabadszállási működése során is, megjelenik egy szakállas bácsi valami 56. Kis Újság, 1907. február 10.5. old. 57. Budapesti Hírlap, 1906. november 4.25. old.; Kis Újság, 1907. márdus 10.7. old. és 1907. március 17.7. old. 58. Pesti Hírlap 1906. február 25.40. old., Dóczi M. Kerepesi út pohárral a kezében. Ö, mint az egyik hir­detésből kiderül, nem más, mint az „öreg tudós", aki helyes életmódra, azaz a Diana­szerek használatára oktatja a közönséget. Erényi vagy marketing szakembere tisztá­ban volt vele, hogy a „szakértő" tanácsa mindig hitelesebb és vonzóbb, mint a ter­melőnek és forgalmazónak a felvilágosí­tása. Tartózkodik attól, ami másoknál gya­korlat, ő nem fogalmaz a hírek közé elrej­tett, hír formájú, bár (x) jellel ellátott hir­detéseket; Erényi e helyett feltalálja a szakértőt, aki mint a fogyasztót informáló beavatott személy a kor „tudásának" elsa­játítását garantálja. Ha tehát az Erényi-féle szereket fogyasztjuk, akkor nemcsak egészségesek, de okosak is leszünk. A hir­detési kampány során az „öreg tudós"-ra épített reklámok azonban nem eléggé fel­tűnőek, nem eléggé figyelemfclkeltőek. A Diana gyógyszertár tulajdonosa éppen a figyelemfelkeltés érdekében majdnem egész oldalas képeket is közöl, hiszen eze­ken nem lehet egyszerűen átfutni, ezek nem kerülhetik el az olvasó érdeklődését. Van közöttük olyan sősborszeszes (tehát nem direkt gyógyszeres) hirdetés, amely követi a „Használat előtt — használat után" mintát: az első képen egy házikabá­tos (tehát középosztályi) úriembert látunk kényelmes fotelben ülve, melyhez mankó támaszkodik; a következő képen ugyan­csak őt látjuk szalonkabátban, s mögötte az összetört mankó 60 . Nyilvánvaló, hogy az ábra korántsem olyan szuggesztív, mint a 10. „Báli cipők elegáns és legújabb fazonbon óriási válaszfék." 59. Magyar Nemzet, 1906. július 8.8. old. 60. Kis Újság, 1907. március 10.7. old.

Next

/
Thumbnails
Contents