Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón
jelenő szenzációlapokban (A Naß, a Friss Újság), vagy az ugyancsak nagy példányszámú néplapokban (Kis Újság). Ezen felül Agulárék még szaklapokban való hirdetéssel is kísérleteztek: Vadászlap, Magyar Házfelügyelők Lapja, Rendőri Lapok stb. A cég történetét a Budapesti Lak- és Címjegyzék felhasználásával követem nyomon. A család általam ismert első cipésze Agulár Dávid, aki saját hirdetése szerint 1864 óta működteti cégét, a nem is rossz helyen fekvő üzleteit: a Múzeum körút és a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos utca) sarkán, a Deák téri Anker házban és a Váci körúton 17 . Ő maga boltjai közelében lakik, kívül ugyan az elegáns Belvároson, de a Károly körúton. Ahogy terjeszkedik a család, előbb a Váczi körúti, majd a Múzeum körúti üzletet adja fel, s máshova fekteti be a pénzét. Iparosunk talán nem a legelegánsabb közönségnek dolgozik, de vevői mindenképpen a középosztálybeliek. A századfordulón a VIII. kerületi Magdolna utcában vesz magának házat, majd fokozatosan visszavonul az üzlettől (a cégjegyzékben még szerepel a neve, de a címjegyzék összeállítói már nem találják a megadott helyen, ráadásul korábbi telephelyein újabb Agulár nevű cipészek tűnnek fel). Az 1910-cs évektől újabb házzal gyarapodik vagyona. A cégjegyzék először az 1890-es években említi Agulár Ede cipőiparost (később néha cipőgyárosnak, néha cipőkereskedőnek sorolják be). ,,Ideál" néven cipő1/. Pesti Hírlap, 1 889. február 8.15. old. 18. Nagy Lajos: A lázadó ember. Bp., 1977.384-385. old. Ugyanő, ugyanitt írta nosztalgikus (de kétségbe is vonható) gyári vállalatot jegyeztet be, arra gondolva, hogy az Agulár név mellett más elkülönítő márkanevet is használnia kell. Hirdetéseiben a meghatározó azonban továbbra is az Agulár név. 0 már a város külsőbb, kevésbé divatos helyén telepszik meg, az Erzsébet körúton, s ezután első állandó üzlete a Kerepesi (majd Rákóczi) úton lesz, és mikor az üzlet- és gyártóhelyiséget növelni kívánja, még kijjebb húzódik. A család harmadik szakmabeli tagja, Agulár Ignác a századforduló idején bukkan fel, előbb Agulár Dávid Fia cég néven (az Anker házat adva meg címének), majd ő is áttelepszik a Kerepesi (Rákóczi) útra. Az üzletek helye és a hirdetésekben megadott árak alapján olyan benyomásunk alakulhat ki ezekről az iparosokról, mint amilyet Nagy Lajos visszaemlékezései jelenítenek meg: „Cipőt kellett vennem, mert amit viseltem, annak sarka elkopott, a talpa kilyukadt, a felsőrésze kircpedt; csak kevés pénzem volt cipőre, aminthogy a szegény embernek mindig mindenre kevés pénze volt, vásároltam tehát egy Rákóczi úti üzletben egy pár barna félcipőt; tíz koronát fizettem érte, hat hétig maradt ép, hat hét alatt kirepedt a bőre, kilyukadt a talpa, elkopott a sarka... Jó cipőt hordott azonban egy jó keresetű ismerősöm, aki egy körúti, úgynevezett elsőrendű cipésznél... csináltatta a cipőit, egy párat húsz koronáért. ...A szegények a Rákóczi úton, a Király utcában, másodrendű üzletekben vásároltak..." 18 Agulárék kétségkívül nem tartoztak a leggazdagabb iparosok közé, emlékeiről: „... tíz, sőt nyolc, sőt hat koronáért egy pár szép és tartós cipőt lehetett kapni..." uo. 381. old.
