Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig
ki életformájával, egyfajta hasonulást a születési és pénzarisztokrácia világához. A lapokból azonban nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy hogyan lakjunk, hanem azt is, milyen a korszerű vendéglátás francia módra, milyen fogásokat tálaljunk fel vendégeinknek, hogyan terítsünk. Sőt abban is eligazítanak az újságok, hogyan kell Pesten művelten társalogni. Felkészítik a bizonytalan olvasót a szalonokban visszatérő témákra, s hogy elkerülje a buktatókat és keresztkérdéseket, rendelkezésére bocsájtanak bizonyos sémákat. így lesz a társalgás „kedélyes és szellemes, parádés penge, mely suhint, de nem karcol meg" — ahogy ez egy Herczeg-novellában olvashato. A szabad idő növekedésével a társasági érintkezés szerepei is átalakulóban vannak. Változik a bálok világa, növekszik a nyaralás, az utazás és a fürdőzés népszerűsége, melyek így az újságok sűrűn szereplő témái közé tartoznak. A Hét a felsőbb körök által látogatott Rajna-vidéket, Párizst, a Riviérát és Itáliát részesíti előnyben. A jóízlés és a műveltség jegyében elveti a bédekker turizmust, elvárja, hogy utazói Firenzében Dantéval, Assisiben Szent Ferenccel, Párizsban Chopinnel találkozzanak. Az Új Idők az úri középosztály lehetőségeinek jobban megfelelő Adriát, az osztrák tavak vidékét és a Tátrát ajánlja, oly módon, hogy részletesen bemutatja a táj klimatikus viszonyait, flóráját és faunáját, magyar vonatkozású kultúrtörténeti emlékeit. Majd hozzáteszi: nyugodtan indulhat az utazó, mert megvan minden képzelhető kényelem, fedett sétány, tisztességes táncterem, könyvtár, tisztességes lakás és konyha. Az Új Idők irányultságát jól ki lehet tapintani azokból az írásokból, melyek a modern fürdőzést a társasági élet oldaláról világítják meg. A felső-magyarországi fürdők közül Ránk kapja a legjobb minősítést, ahol „a zseniális Gyula gróf (Andrássy Gyula — L. D.) és neje, a csudaszép Katinka grófnő serdülő leányukkal, Ilonával nem húzódtak félre a fürdővendégektől és összevegyültek az ott idéző abaúji, zempléni dzsentri-családokkal".'' 7 A lap 1902-ben pályázatot hirdet előfizetőinek, „hová menjünk nyaralni" címen, mely a magyar fürdőhelyek propagálását szolgálja, és a kisembereknek számos hasznos tudnivalót nyújt. A szép számmal beérkező levelekből megtudjuk, hogy Borszéken vasas ivóvíz, szénszavas hideg kádfürdő, 600 szoba és 50 vendéglő áll rendelkezésre. Nagybányán ugyan villák nincsenek, de tiszta, egyszerű szobák kaphatók, havi 6-10 forintért konyhahasználattal. Van fürdője a szabadban, uszoda a zárt kertben és „gyenge nők részére vasas fürdők a kincstáti bánya közelében."' 18 Csábítják még a vendéget Gyopárosra, a szepességi Tátraházára. Közlik a menetrendet, az utolsó vasútállomás nevét, és onnan a bérkocsi tarifáját. Másutt jó tanácsokkal látnak 45. Fényes Adolf: Kiss József és a piktúra In: Kiss József: i. m., 229-231. old.; Nóday Pál: A költő és kerevete, u. ott: /'. m., 175-1 79. old.; Kosztolányi Dezső: Arcképvázlat Kiss Józsefről, u. ott: im., 137-141. old. 46. Új Idők, 1900. II. kötet. 418. old.; A Hét, In: Vólogotós. Siet Fábri Anna—Steinen Ágota, Bp., 1 978. 11. kötet. 342-344. old. 47. Új Idők, 1896. II. kötet. 79. old. 48. Új Idők, 1900. II. kötet. 58-59, 82. old.
