Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig

nem alkotója, szabályozója és felhasználója is az újságnak. Az újság manipuláló hatású, és egyben manipulált is mint közvetítő eszköz. Ha a tételt igaznak fogadjuk el, igaz Bíró Lajos érvelése: „a sajtó annyi, mint az a társadalom, amelyben él, az író csak azt írhatja, aminek a befogadására a tömeg elő van készítve. A közönség véleményének hullámzását követni, ez a legnagyobb lapsikerek titka. Nem lenni okosabbnak, jobbnak, curópaiabbnak, modernebbnek, mint a közönség. „Nincs az a zug az országban, ahol a czigarette, az operett-couplet és a hírlap be ne fészkelte volna magát", véli Ambrus Zoltán a város egyik szakavatott írója és újságírója, és nincs okunk kételkedni a szavaiban.

5 Hiszen a Millennium évében a Pesten megjelenő lapok száma az 1870-es évek elejéhez képest 80-ról 384-re gyarapodik, tehát a Magyarországon megjelenő lapok 40 százaléka budapesti.

6 Példányszámukat, közvéleményformáló erejüket tekintve jelentőségük messze túlnő e százalékos arányon. Különösen érvényes ez a napisajtóra, melynek imponáló növekedése egyértelműen jelzi, hogy a politikai napilap olvasása a lakosság egyre szélesebb körében napi létszükségletté vált. Mit tekintünk családi lapnak? Azok számára, akik mélyebben, sokoldalúbban, színesebben szeretnének informálódni, ugyanakkor szórakozni, kikapcsolódni is vágynak, az illusztrált hetilapok kínálják magukat. Szándékoltan alkalmazom az újságoknál ezt a semleges elnevezést, mert egy rendkívül összetett, máig tisztázatlan, nehezen definiálható laptípusról van szó, melyet a kortársak, a sajtótörténészek és az irodalomszociológusok is sokféle elnevezéssel illettek. A korabeli sajtóstatisztika az irodalmi lapok kategóriájába sorolta őket, egyenlőségjelet téve az irodalmi szemle, a revu, a szépirodalmi folyóirat, a regényújság, az irodalmias divatlap és a képes családi lap között. A hazai sajtótörténészek közművelődési és enciklopédikus lapoknak nevezik őket, míg az irodalomtörténészek ismeretterjesztő hetilapokról, irodalmi-művelődési lapokról írnak. A lapok fejlécükön is eltérő módon definiálják önmagukat, úgymint képeslap a magyar művelt közönség számára (Ország—Világ), társadalmi-irodalmi és művészeti közlöny, majd politikai-irodalmi szemle (A Hét), szépirodalmi-művészeti, társadalmi képes hetilap (ÚjIdők). Tartalmát és szerkesztői célkitűzéseit tekintve ez a laptípus a legkisebb homogén társadalmi csoportra, a családra alapoz. 3. Idézi Rolf Engelsing, In: Massenpublikum und Journalistentum im 19. Jahrhundert in Nordwestdeutschland, Berlin, 1974.23-24. old.; Winfried B. Lerg—Michael Scholke: Massenpresse und Volkszeitung, Münster, 1968.1-47. old.; Ferdinand Tönnies: Kritik der öffentlichen Meinung, Berlin, 1922. 4. Bíró Lajos: A sajtó. In: Szociológia, kritika. Bp., 1911.4-9. old. 5. Ambrus Zoltán: A hírlapírók és a közönség, Magyar Salon, VIII. kötet. 374. old. 6. Budapest Statisztikai Évkönyve, Budapest, 1898. II. kötet 328 old.; Szinnyei József: Magyar hírlapirodalom. Vasárnapi Újság 1870.34-36. old, 1873. 45-47. old.; Johannes Winckler: Die periodische Presse Österreichs Eine historisch-statistische Studie. Hrsg. 1871. Von der k.k. Statistische Zentralcomission Wien, 1875.110. old.