Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

ÖTÖDIK JELENET. SZÁJASNÉ. KOMÁNÉ. (Két öreg asszony, egyforma kopott, barna koczkeís ruhában, fekete fej kötővel.) SZÁJASNÉ és KOMÁNÉ. Tessék? JÁNOS. (Tekintélyt igyekszik tartani.) Hát... hol van az az Angyal lyány. SZÁJASNÉ. A Liszka? JÁNOS. Az! SZÁJASNÉ. Talán a Kománé tudja. KOMÁNÉ. Én? hiszen a maga keze alatt volt! — JÁNOS. Igaz, — de azért mégis mindég maga ette meg a csirke becsináltat, meg a „kochot", a mit a fináncz rcspiczicnsné küldött! KOMÁNK. Hát maga a rántott báránynak telét nem eldugta-c? Meg a „habezuppot" nem téltálta-e a szegény beteg elől? JÁNOS. Ahá!... igy sül ki az igazság! No csakhogy tudom! Most már az is világos előttem, hogy az aszubor mért fogyott el egy cseppig olyan hamar, hogy még csak meg se kóstolhattam! KOMÁNÉ. Szájasné! SZÁJASNÉ. Kománé! JÁNOS. Szájasné is, Kománé is megcszik-iszszák a betegnek valót! Ezt már régen tudtam, most pedig világosan egymásra vallottak, és ezt a fődoktor urnák még ma följelentem, ha nekem azt az Angyal lyányt rögtön elő nem teremtik. SZÁJASNÉ és KOMÁNÉ. De hát honnan vegyük elő? JÁNOS. Ahová tették! SZÁJASNÉ. Tette az ördög, a gyalázatost, én ki nem állhatom! JÁNOS. (Ráförmedve.) Ahá! maga marta cl! Bizonyosan agyon szekírozta az ápolásával, és az a szegény lyány szó nélkül elment, csakhogy magától meneküljön! SZÁJASNÉ. Hát aztán, ha ügy volna is? Tudjuk, hogy ki és miféle volt. JÁNOS. Igen, de most számon kérik, mert itt a vőlegénye, egy gazdag pesti ember! hm! hát nem „hát osztán" Szájasné asszonyom! (Kitekint az utezára.) Ahol ni! jönnek! egy egész csapat! (Ingerülten.) Hol van? adjátok elő hamar! mert mind a kettőtöket clcsapatlak! SZÁJASNÉ és KOMÁNÉ. (Tipeg-fopognak.) De hát hol van? (Mind a kettő nevét kiabálja.) Liszka! Liszka! Liszka te! hol vagy? he? JÁNOS. Ne sápogjanak itt, hanem menjenek utána. SZÁJASNÉ és KOMÁNÉ. De hova? JÁNOS. Tudom is én?! Jaj! már itt vannak!! és az a lyány nincs itt!