Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

Miskolcz mellett van egy cirok, Szeretnek engem a lányok, sári /arra lárom, sári larra lárom, Szeretnek engem a lányok. (A két utolsó sort ismétlik, s karban az egészet.) RÉZI. Bravó, Lőrincz! (Tapsol.) Újra, újra! (A nőkhöz.) Tapsoljatok neki. (Miklóshoz.) Ugy-e, még ezt a nótát nem ismerik Pesten? MIKLÓS. Ezt még nem! RÉZI. No látja, most ha megtanulja, mindjárt lesz Pesten is uj nóta! Hanem, lányok, tudjátok-e mit? játszszunk valamit. FÁNI. Jól van, játszszunk, de mit? RÉZI. Hát „szembekötősdit". (Miklóshoz.) Játszszák-e azt Pesten? MIKLÓS. (Csakis ott játszszák igazán. RÉZI. Hát a „haragszom rád"-ot? MIKLÓS. Azt meg még jobban. RÉZI. Úgy hát ismeri ezt a két játékot? MIKLÓS. Nagyon ismerem! — Éppen most játsztam el mind a kettőt! RÉZI. Igazán? MIKLÓS. Biz' igazán! RÉZI. No hát akkor folytassuk itt is. (Kendőt dob hozzá.) „Haragszom reád!" MIKLÓS. Miért? RÉZI. Mert nem vagy büszke! MIKLÓS. Hja, nekem az úgy tetszik! (Visszadobja.) Én is haragszom rád ! RÉZI. Miért? MIKLÓS. Mert olyan derék magyar lány vagy, a milyen kevés van Pesten. RÉZI. Flja nekem meg éppen az tetszik! (Abrishoz.) Haragszom rád. ÁBRIS. Miért? RÉZI. Mert — mert — mert... ÁBRIS. Mert? RÉZI. Mert olyan vagy, mint Ördög Sára! ÁBRIS. Ki az? RÉZI. (Rámutat.) Az ni, a ki ott ül. ÁBRIS. Mért vagyok én olyan? RÉZI. Mert az is rossz, te is az vagy. SÁRA. (Magában.) Pedig imádkozom sokat... nagyon sokat... ÁBRIS. Ki az az asszony? még nem láttam itt, mióta itt vagyok.