Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - BUZINKAY GÉZA Bulvárlapok a pesti utcán

rejöttéről és legfontosabb jellemzőiről, azok készítőiről alig esik szó a magyar saj­tótörténetben. Ha viszont angol vagy ame­rikai sajtótörténeteket ütünk fel, egyik legfőbb feladatuknak tekintik annak az út­nak a bemutatását, amelyen a sajtó képessé vált a tömegek meghódítására és befolyá­solására. Az egyetemeken nem is olyan régen még oktatási anyagként használt munka a magyar sajtó „teljes züllés"-eként mutatta be a bulvársajtót. „A tulajdonképpeni mélypontot a polgári sajtó akkor érte el — írta —, amikor kivétel nélkül minden pol­gári lap szőröstől-bőröstől, szerkesztőstői­kiadóstői a tőke járószalagjára került. A polgári sajtó a kapitalizmus korában tisz­tán, melléktekintet nélkül: üzlet. ...Ez az az időszak, amikor megindul a verseny, a hajsza az olvasókért. Egymást túllicitálva tülekedtek az újságok: melyik tudja job­ban kiszolgálni vevőit, az olvasókat. Az a jó újság — kapós áru —, amely legjobban megnyeri az olvasó tetszését. Az olvasót pedig úgy kell megnyerni, hogy hízeleg­nek neki, politikai botrányokkal, törvény­széki vagy rendőri véres csemegékkel traktálják — röviden: mindent elkövet­nek, hogy hajlandó legyen 2-4 vagy 8 fil­lérjét odaadni az áruért."' Ez a megítélés ma már aligha fogadható el: a szocialisztikus felvilágosítás kalandja után nyilvánvaló, hogy szükség van tömeg­sajtóra (kelendő árucikk), ezért a megbé­lyegzés helyett létének történetírói elem­zése az ésszerűbb megközelítés. ízlésváltás és a sajtóüzlet Az 1880-as évtized fontos határkő a fővá­ros társadalom- és kultúrtörténetében: életforma- és ízlésformáló tényezőként, ezzel együtt városképformáló erőként megjelent a közép- és nagypolgárság. 2 E változás fontos elemei feltűntek a sajtó­életben is. Egyrészt felső középosztályi és nagypolgári ízlés kielégítésére készültek lapok {Magyar Salon, Pikáns Lapok, utóbb Magyar Figaró), másrészt a budapesti sajtó­életben megjelentek a sikeres üzletembe­rek, sőt nagyvállalkozók, mint Rákosi Jenő, Bródy Zsigmond, a Légrády testvé­rek, Wodianer Fülöp. Jellemző tünet, hogy 1888-ban Budapest egyik legnagyobb adó­fizetője Bródy Zsigmond, a Neues Pester Journal kiadó-laptulajdonosa lett, és a ti­zenöt évvel korábbi kettőről 1 l-re ugrott a lapkiadó és lapszerkesztő virilisek száma. 3 így a nagypolgárság megjelenése közvet­lenül összefüggött a tömegsajtó megszüle­tésével: a sajtóvállalkozók egyik fő üzleti tevékenysége, sikerük alapja lett a tömeg­sajtó, a bulvárlapok kiadása. A tömeg, mint a médiapolitika célpont­ja, követelőzőén jelen volt már akkor. A fő­város fő útvonalain egy évtized alatt meg­négyszereződött a közlekedési eszközök utasainak a száma: 1896-ban már összesen 71,1 millió utas közlekedett 4 — ami meg­1. Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. I. köt. Bp., 1954.241. old. 2. Vö. Hanák Péter (szerk.): Polgári lakáskultúra a századfordulón. Bp., 1992. 3. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Bp., 1979.86—87. old. 4. A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. I. köt. Bp., 1987. A. 1. tábla, 362-362. old.

Next

/
Thumbnails
Contents