Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Hogy kérdezhet ilyet? MIKLÓS. Úgy, hogy beszéded, viseleted tisztán arra mutat! LISZKA. Talán még maga is gyanúba ejt? MIKLÓS. Abba, ha nem beszélsz! LISZKA. Abba? no hát akkor még úgy se szólok! Minek is szólnék? így legalább vége lesz mindennek! Ereszszen el, hadd menjek! MIKLÓS. Nem én! Vallj ki mindent! LISZKA. Hisz már kivallattam. MIKLÓS. Mit? LISZKA. Hogy gyalázatba akarnak keverni, hogy az asszony rendörökért futott, én pedig be nem várom őket, inkább a Dunába ugrom. (Hirtelen kiragadja magát s elfut.) MIKLÓS. Liszka! Liszka te, megállj! — Gyere vissza! (A külső kijárásnál beszél s el akar menni.) KONTRA. (A szobából.) Miklós! Miklós! MIKLÓS. Ki az? KONTRA. Én vagyok: Kontra, apád! MIKLÓS. Mit akar? KONTRA. Szabadíts ki engem is! MIKLÓS. Hát ki zárta oda? KONTRA. Anyád! MIKLÓS. Miért? KONTRA. Mert bolond! MIKLÓS. No, maga meg a párja! (Csak kuruttyoljon tovább is ott az odújában, én Liszka után megyek! (El.) KONTRA. (Belől a szobából.) Miklós! Miklóskám! — már úgy látszik, elment! —Jaj! csak legalább mára kávémat megittam volna! Ej, csak azért is lefekszem újra, s alszom urasán, délig! (Szünet.) TIZEDIK JELENET. MRAWCSAK. (Roppant kopott, rongyos, lump, iszákos a/ez, durva ritka szakái, borzas haj. — Bábeli zűrzavaros nyelven beszél.) MRAWCSAK. (Benyitja a külső ajtót.) An ármer reizender, pittc urn a klánigkait! (Körülnéz.) Nikto! (Óvatosan benyit a konyhába.) Karck alasan, szegin vándorló g'sel, — császári kirali katona! (Ismétszétnéz.) Senki se nem kukkanik! (Óvatosan benéz a nagyszobába, melynek mind a két szárnya nyitva van, s látja, hogy senki sincs bent,felcsapja sapkáját s szemtelen otthonos bátorsággal mondja.) Szervusz vin Mrawcsák! du haszt viderum glük! (Elkezdgyor-