Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

MISS FLORIDA. Go on! (Az oroszlán átkarolja Miss Floridát, és táncol vele. A közönség őrülten tapsol. — A zene néhány taktus után abbahagyja, a tánc is abbamarad, Miss Florida pattant az ostorral, az oroszlán fölkuporodik egy zsámolyra, újabb pattanásra egy hengert kezd gurítani előre és vissza. — Miss Florida többször ismétli.) Go-on ! (Abroncsot tart eléje, az oroszlán átugorja.) Go on! Hop! Go on! Hop! ELSŐ PARASZT. Mit mond neki? MÁSODIK PARASZT. Azt mondja: Go on! Előre! Csináld! ELSŐ PARASZT. Milyen nyelven beszél vele? MÁSODIK PARASZT. Angolul, mert amerikai oroszlán. ELSŐ PARASZT. Magyarul nem ért? MÁSODIK PARASZT. Honnan a csudából értene? ELSŐ PARASZT. Kend is volt Amerikában, mégis ért magyarul. A KÖZÖNSÉG. Pszt! Pszt! A KIKIÁLTÓ. Ne tessék az előadást zavarni! MISS FLORIDA, (pattant, kitárja a két karját). Et voilà! (Zúgó taps.) A KIKIÁLTÓ. Következik a műsor fénypontja, tessék jól figyelni, nem csalás, nem szemfényvesztés, igazi pisztolylövés az oroszlán részéről. (Csönget) Zene! (A verkli megszólal ott, ahol az előbb abbahagyta.) MISS FLORIDA. Eh la, hopp! (Pattant, az oroszlán felmászik a létra lépcsőin háttal. Fönt megfordul, és mancsát a pisztolyra teszi.) Shut! (Az oroszlán elsüti a pisztolyt, Miss Florida a szívéhez kap, elesik, nyomban felugrik, hajlong, csókokat hajigál, megvakarja az oroszlánfejét, az lábához kuporodik. Zúgó taps.) A KIKIÁLTÓ. Ez volt műsorunk utolsó száma, mely után Miss Florida kijön a ketrecből, leveti egyenruháját, és hálát ad Istennek, hogy az oroszlán nem falta föl. (Leveszi sapkáját.) Szabad kérnem valami csekélységet a magyarázatért... (Senki sem ad neki. Rázza a sapkáját.) A következő előadás tíz perc múlva... (Senkisem mozdul.) Tessék távozni, uraim és hölgyeim, és helyet adni a következőknek... ELSŐ VÁROSI EMBER. Még nincs vége! KIKIÁLTÓ. Már hogyne volna vége! Mit csináljon még az oroszlán azért az ötven fillérért? Neki is többe van! A VÁROSI EMBER. Hátha valaki mégis bemegy hozzá a ketrecbe? A KIKIÁLTÓ. Úgyse megy be senki. ELSŐ PARASZT. Nem lehessen tudni. A KATONA. Én bizony bemegyek. (Nekigyürkőzik, a két lány visítva lefogja.) Hagyjatok mán... AZ EGYIK. Jaj, dehogy hagyom, én édes katonám... A MÁSIK. A tiéd? Talán az enyém...