Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

Gyermekeitek tudománya fejlődik Országkiállítás nincs Pesten mindég, Ne legyetek vasárnap a korcsmában De menjetek buksik a kiállításra, Állj meg tollam, sokat nem látok a kiállításon, De többször befizetek és meglátom, Mert kiállításon én is fejlődök. Vers-ész, folyásában belejövök, Ez nem kaszinó, kártya és biliárd A bol az ember veszít és kiált. Kassán nem engedték, hogy olvassak lapot Hogy nőj jön a fejők mint egy véka nagyot, A haza, nemzet virágzására Vigyünk mit lehet a kiállításra, lin is készségesen megragadom a tollat Engem is meglepett a gondolat, Én is vittem gyűjteményem, füzetem Istentől csak ez az ész-szerzett kincsem, Vittem is azt a legnagyobb örömmel Műcsarnokban kis helyen helyeztem el, A köznép érdekében Még hozzá vidéki gyűjteményemet Gyűjtöttem a föld alatt ezeket, Vittem biz' én hogy szerezzek örömet Biztosítsam szép, virágzó jövőmet, Legjobban tetszik mi ott az egyszerű Vidéki parasztlakások, gyönyörű, Abban férfi és nő ki van állítva Csinosan lehetett oda szállítva, Nagy orgona, harang és más ritka szerek Menjenek, lássák sercgcstől az emberek, Fa kirakat és csemete Szépen van ott kizöldülve, Ruhanemű és könyvtárak Kiállított más szép tárgyak, Más anyagok és szövetek Iparczikkek gyönyörűek, Asztalos és aranyozó