Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

Fejezetek a vurstli múltjából MAGYAR ELEK 1915-ben egy júliusi estén, hintáslegények borgőzös danája szállt a liget fái között, a bécsi gyors sípolva fujtatott a nyugati pályaudvar felé, a barlangvasút boszorkánya szünetlenül élesztgette a kemence tűzét, hogy szép pirosra, ropogósra süsse a szegény kis Jancsit, az Angol-parkban szédületesen zuhanva keringett a modern, újfajta hullámvasút, mazochista kéjjel sikoltozó nőcskék ültek rajta, a »Zöld vadasz« beszappanozott pallóján táncra riszálták magukat facér cselédlányok lábbadozó katonákkal, Barokaldi József néparénájában tombolva űzték a muszkát a »vörös ördög«-nek öltözött Könyöt-testvérek, a régi gazda, a pesti vurstli koronázatlan királya, Barokaldi apó, szép csendcsen itthagyta birodalmát. Meghalt, nyolcvannégyesztendős korában, végelgyengülésben. Feketére festett harcsabajusza, tiszta fehér mellénye, örökös szalonkabátja eltűnt vele, hosszú ostorát nem csörteti zsörtölődve az agácafák természetadta tribünjein kuporgó ingyenpublikum felé. Ködbevesző őskora a pesti mutatványostér történetének ez elmagyarosodott kedves talián komédiással lép át a mai nemzedék emlékezetének fogalmi körébe. Ássák már a nagy szökőkút medencéjét a fasor végén a városligeti rondóban, a lóvonatállomás mögött, de Barokaldi még ott számoltatja tudós pónilovát a kifeszített kötéllel jelzett manézsban a régi helyen, a sárgára festett, oszlopsoros fővárosi sörcsarnok szomszédságában, ahol a 70-es évek elején telepedett meg. A kocsikorzó a rondó jegenyéi közül átköltözött a Stefánia-útra, Deák Ferenc nem tartott már »kis országgyűlése a platánok tövében, az echós zöld omnibusz a Két pisztolytól jövet — Berencz Károllyal szólván — árván vágtatott, azaz hogy csak haladt a városligeti gesztenyefák alatt, elvonult a ringlispíl, amelynek fantasztikus paripáit, struccmadarait és tevéit létra tetejéről forgatták egy-két ingyen