Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban
ta Kiss. 'Mindig róluk beszéltünk, beleéltük magunkat az ők világába, velük küzdöttünk, velük nevettünk. A folytatást rendesen el kellett beszélnem, hugomék pedig közben szakadatlan kérdezték, hogy ezzel meg azzal az alakkal mit csinálok? megölöm őket? S ha egy-egy alakot csakugyan ki kellett 'végeztetnem' — mert hisz a 'receptre' is kellett gondolnom — ,akkor ennek a 'gyilkosságnak' a hatását, körülményeit mindig már előre megvitattuk. A sok keserűség között humoros alakokról is gondoskodtam s ha egy-egy részlet jól sikerült, napokon át nevettünk, mint ahogy előbb napokon át szomorkodtunk. Egyszer azonban leizentek Budakeszire, hogy siessek a befejezéssel. Szomorúan, aggódva, félve néztünk egymásra, mintha azt kérdeztük volna egyszerre: miből fogunk élni ha ezt is elveszik? Mikor pedig nehezen megvigasztalódtunk, sajnáltuk, hogy vége lesz a romantikának, hogy el kell válnunk azoktól az emberektől, kik régóta egyedüli barátaink voltak. Hugomék sajnálták legjobban, hogy válni kell. A ,,33 jó embereket meg is siratták."" Utóbb Kiss József talán valóban száműzte e művét saját könyvespolcáról, amint az emlékezések is tanúsítják, ám tagadhatatlan, hogy akkor, az írás során, akaratlanul vagy akarata ellenére megkedvelte méltatlan sorsú teremtményét. E vonzalmának a titkolása pedig bizonnyal abból fakadt, hogy Kiss József átérezte a kor átmenetisége szülte szokatlan helyzetet, hogy ti. miközben felcsillant, ha nem is érkezett még el annak lehetősége, hogy az író a 33. Glatz Károly: i. m. 39. old. szépirodalom és a színvonalas zsurnalisztairodalom műveléséből tartsa fenn magát, a megélhetését mégiscsak az biztosította, hogy megrendelésre a nagyközönségnek szóló tömegirodalmat írt, melyet ugyanakkor szégyenletesnek talált a maga számára. A magyar irodalomban éppen ez idő tájt kezdett tudatosan elválni egymástól az értékes, az ihletett irodalom és az előre kiszámított, tehát pusztán a pénzszerzés és a sikcrhajszolás miatt gyártott tömegirodalom. Kiss József pedig ezzel az eddig nem, vagy nem kellően tisztázott és elméletileg is végiggondolt világos kettős értékrenddel látott hozzá, hogy egy rémregénnyel megássa az „elitirodalom" és a tömegirodalom közötti szakadékot. Mielőtt komolyan hozzáfogott volna a roppant szövevényes történet finomabb kidolgozásának, a Budapesti rejfe/weÁ'-ct reklámozó cédulákkal szórták tele a budai és a pesti házakat. „Budapest társadalmának és társadalmi helyzetének hű képe tárulkozik majd ki. Két ellentétes társadalmi osztály tagjaival találkozunk itt: a nyomorultakkal és a szerencse fiaival, majd a továbbiakban a szükség, a nyomor, az éhség, a meztelenség bűneinek, a gellérthegyi búvóhelyeknek, a névtelen kocsmáknak, a szabad szerelem démonainak, a lélekkufároknak, a kéj kábító gyönyörének, a borzalmas szenvedélyeknek, a szemérmetlen aljasság undorító orgiáinak s hasonló idegrázó dolgoknak bemutatását ígéri" — szól a prospektus ajánlása 34 . S ezzel nem állított semmi valótlant, sőt talán vissza sem adta teljes valójában a havi há34. A ma elérhető példányokból a prospektus hiányzik, az idézetet ezért Békés Istvántól veszem át, i. m., 288. old.
