Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye
helyezték, ami lehetőséget nyújtott a monarchiái közönségnek az azonosulásra is, a fölényesen lenéző elhatárolódásra is. A fess attasét azzal bízzák meg, hogy nyerje el a víg özvegy, Hanna Glavari kegyét és kezét, és ezzel az özvegy millióit — a hazának. Ámde Hanna tart a hozományvadászoktól, Daniló gróf pedig attól, hogy hozományvadásznak tartják. Szenvedélyes szakításra még szenvedélyesebb kibékülés és általános összeborulás következik: a férfi elnyeri a nőt, s a haza meg van mentve. Mi az újszerű, az elbűvölő A víg özvegy meséjében? A kivonatában — semmi, de az egész librettóban jelentős az újítás: a biedermeier álszemérem és érzelgősség eltűnik, helyét frivol nagyvárosi kötetlenség, merészebb humor, a kapitalista álmorál, a házasság, a politika kritikája váltja fel. A téma jeles kutatója, Csáky Móric kimutatta a darab politikumát. „Mi, özvegyek, kapósak vagyunk...de ha mi, szegény özvegyek gazdagok vagyunk, értékünk duplájára nő" — énekli belépőjében Hanna. A házasság, élcelődik Daniló, kezdetben olyan, mint a Kettősszövetség, de ez a liga hamarosan háromtagúvá bővül [Hármasszövetség] ... A hölgyek készségesen befogadják a „nyitott kapuk" politikáját. És mit hallunk Daniló híres Maximdalában? Hogy a Maximban folyik a pezsgő, járja a becézés és a kánkán, és a sok bájos lány csókja a hazaszeretetnél többet ér. Bárhol másutt ebből botrány lett volna, de Párizsban, a víg özvegy társaságában stílszerű volt, főként a meglepő zenei megoldások miatt. Mert az igazi újdonság és vonzerő nem a szövegben rejlett, hanem Lehár muzsikájában. Amikor az első dallal elkészült, úgy éjféltájt, felhívta a szövegszerzőt, és a telefonba bejátszotta a „Bamba, bamba, gyászvitéz"-t. A szerzőtársnak, bár álmosan és bosszúsan, el kellett ismernie: „a valcer feszes, hajlékony, csábító és kifejezetten 35 erotikus". Az operett kultúrtörténésze, Bemard Grun, így jellemzi Lehár zenéjét. A darab abszolút újdonsága abban a merész leleményességben rejlik, amellyel a cselekmény vibráló érzékiségét zeneileg értelmezi. A melódiák másról sem szólnak, mint vágyról, szenvedélyről, szerelmeskedésről. Ámde ezek megfogalmazása újszerű, formabontó. Szabadon váltogatja a dúr és a moll hangnemet, a modern zenei hatásokat. Hanna belépője például mazurkával kezdődik, de egy párizsi lassú keringővel fejeződik be. A Vilja-dalt, ezt a lágyan érzelmes románcot a zenekar csúfondáros felütéssel zárja. Lehár nyilván olyan hangzásokat használt, amilyeneket Debussynél, Mahlernál ismert meg. 36 Az operett formálisan Párizsban játszódik, de ez a fiktív helyi kolorit csak a homlokzat, amely mögött Bécs és Közép-Európa életvalósága húzódik meg. Az elaggott arisztokrácia kinevetése, a vérmes „hazafiság" karikírozása, a szereplők, maga a hősnő, Hanna, talán pestiek, prágaiak, zágrábiak — de legfőképpen bécsiek. „Vagyis: a Lehár Ferenc darabja immár nem operett, hanem kortörténeti esemény, az idők 34. Csáky, Wiener Operette, 40., 43. old. — Molnár Gál Péter: A 35. Grun, Kulturgeschichte, 347. old. — Curt Riess: „Als die víg özvegy. Mozgó Világ, 1988 április. 110-116. old. Witwen noch lustig waren". In: Du. 1963. április, 86. old. 36. Grun, Kulturgeschichte, 348-349. old.
