Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város
tudta befejezni, csak a Tanácsköztársaság idején készült el a tervtől eltérően a háztulajdonos minden ellenkezésére: „A comunizmus beálltával a mozgó színházak is eltulajdoníttattak... a comunizmus a ...véghatározattal megállapított feltételektől több tekintetben eltért". Másodízben már keményebben nyilvánította ki a nem is annyira a mozikialakítás, mint inkább a Tanácsköztársaság elleni haragját: „ha egyéb ...alapos okom nem volna ...már csak hazafiúi érzelemből sem nyugodnék abba bele, hogy a bolsevikok helyesebb megoldást találtak ki annak, hogy a mozgó képet hova helyezzék el, mint ezt a tck. tanács tisztelt szakértő közegei elhelyczendőnek találták". 3 ' 1921-ben a belügyminiszter revízió alá vette a mozikat, felülvizsgálta az összes addigi engedélyeket. A rendelet szerint további vagy újabb engedélyt elsősorban azok kaptak, akik „valamely különleges viszonynál fogva az állam gazdasági támogatására tarthatnak számot", így a vagyontalan hadirokkantak, legalább két kiskorúról gondoskodó hadiözvegyek, hadiárvák, nem tényleges szolgálatban álló érdemes közszolgálati alkalmazottak stb. Nemeskürty megfogalmazásában: a darutollas katonák mozikat kaptak jutalmul, a hadiözvegyeket, a bal oldali gondolkodásúakat, a 31. BFL tanácsi ügyosztályi iratanyag IV.1407.b. 3801/111/25 sz. 32. Egy 1921. január 27-én kelt levél [BFL tanácsi ügyosztályi iratanyag, IV.1407.b. 1736/111/1920 sz.] jól mutatja, hogy a moziengedélyek kiadásánál milyen politikai szempontok játszottak szerepet, s a mozikkal szemben is megnyilvánuló szemléletet és álláspontot. Az Erzsébet körúton építendő Jókai (Carmen) mozi engedélyezési terveit az FKT elutasította. Az építő Teszák fellebbezésében az építészeti és műszaki érvelésen túl a következőkre hivatkozott „ Ha körszemlét tartunk a zsidókat kiüldözték a moziból. Ennek következtében Budapesten mintegy 54 nagyobb központi fekvésű mozi engedélyese megváltozott, s mintegy 26 — kisebb, külvárosi — mozi megmaradt a régi engedélyesénél. 1921. július l-ig át kellett adni a helyiségeket, kiürítve vagy berendezéssel. A Pesti Hírlap június 29-i száma látványos tudósításban számolt be a mozik lecsupaszításáról, az átadók mozirombolásáról: „Sok helyütt nem is ment simán a dolog, s a Rákóczi-úti Fővárosi Nagymozgó kiürítésének megkísérlésénél a rendőrség is beavatkozott. A mozgó régi tulajdonosa, Gerő Sándor ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a berendezést az utolsó szögig elviteti... A szomszédos Phönix-mozgó belseje is a teljes pusztulás képét mutatja... Itt lebontották még a porcelán kályhát is...". A rendeletek erősen korlátozták a helyiség tulajdonosának jogait is: nem mondhatta fel az előzőleg c célra bérbe adott helyiség bérletét, mely a bér beszedése szempontjából lakásnak számított, s az 1920 májusa előtti bér alapján — a terület nagyságától függetlenül — kérhette csak az erősen korlátozott bérleti díjat. Az új engedélyesek általában nem értettek a mozihoz, s nagy részük csak néhány évig maradt. A revízió után pár évvel helyre állt a szakmai rend. budapesti mozgó képszínházak között, azt látjuk, hogy azok 98 százalék erejéig nem keresztények birtokában vannak... vállalkozásunkhoz kizárólag magyar és keresztény tőkét sikerült mozgósítanunk... A fentvázoltak lennének a keresztény tőkének e téren az első szárnypróbálgatásai, melyet azutána filmgyártás és kölcsönzés követne, hogy ezáltal az egészségtelen reklámokkal dolgozó nem keresztény és idegen tőkét fokozatosan kiszoríthassuk."
