Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye

— a csinos primadonna, Pálmay Ilka játszotta, kedves fiúsan, de oda lett a férfias 23 magyar erő. A sajtó leginkább amiatt berzenkedett, hogy Schnitzer bécsi ízlés szerint megváltoztatta az eredeti Jókai-novella lényegét. Kár volt Jókainak elfogadnia ezt az átdolgozást. "Ha valaki akkora csillag, hogy egész Magyarországnak világít, miért akar faggyúgyertya lenni egy bécsi muzsikus kottaállványán?" — kérdezte a fővárosi élclap.

24 Volt, akinek tetszett a „bécsi valcer és a magyar csárdás szövetsége", de akadt, aki éppen a hazafias magyar zenevilág „elvalceresítését" rótta fél 25 hibául. Volt olyan kritikus is, aki az egész meseszerű románcot elavultnak tartotta, amelyben „a valcerek csak üresen puffognak".

26 A leglcsújtóbb bírálatot, amint láttuk, Hermann Broch fogalmazta meg, igaz, vagy hetven évvel a bemutató után, amikorra nemcsak az operett belvilága, hanem egész társadalmi és politikai környezete, a sokszázéves Monarchia is illúzióvá foszlott. A cigánybáró meséjének és fogadtatásának részletesebb leírását nemcsak a darab önértéke és sikere indokolja, hanem a történetiség tisztelete is. A kettős Monarchiában, ahol az alkotmányosság mellett, annak hézagaiba behatolva, szívósan továbbéltek a császári-királyi abszolutizmus és a feudális struktúra maradványai, ahol a bürokrácia és a hadsereg külön hatalmat alkotott, s ahol Freud még a századvégen is létező cenzúrától kölcsönözte az „álomcenzúra" fogalmát, kifejezetten kritikus, csak23 Ország-Világ, 1886. április 3.228. old. 24. Borsszem Jankó, 1885. november 1. Karikatúra az id. szöveg a 8. old. nem ellenzéki darab \o\tA cigánybáró. Akkortájt még nagyon is aktuális és bátor tett volt a begyöpösödött bürokratán s az álszent „erkölcsbizottságon" csúfolódni, akárcsak a szerelem szabadságát, az egyházi áldás nélküli házasság legalitását dicsérni — éppen az 1880-as években, az egyházpolitikai reformok meghiúsulásának idején. A császári Bécsben még négy évtizeddel a szabadságharc, húsz évvel a kiegyezés után sem kevés civilkurázsi kellett a Rákóczi-induló nyílt színen való eljátszásához, amit a hatósági rosszallás és a népi siker bizonyít. Ezek a körülmények alátámasztják azt a véleményünket, hogy mennyire igaztalan és ahistorikus volt az a kritika, amely a bécsi-budapesti operettet Párizs vagy London mércéjével marasztalta el. Ott egy kiépült civil társadalomban, egy viszonylag homogén nemzeti közegben az operett kritikai funkciója elsődlegesen a társadalmi és politikai szatíra volt. A kettős Monarchiában, ahol a kiegyezés után is sokáig elevenen éltek a kölcsönös ellenérzések, nagyon is időszerű volt a sérelmek és a haragok kiengesztelése. A legilletékesebb szereplő, Franz Jauner, a Theater an der Wien igazgatója nyilatkozta a premier után. ,,/1 cigánybáró előadása életem legnagyobb színházi élménye... A cigánybáró diadal: magyarbarát és demokrata tüntetés. A rokonszenv nagyszerű megnyilvánulása, amely ott izzott már a levegőben jó fél évszázada, de csak most robbant ki." „...ez a daljáték esedékes volt már 1866. július 3-a 25. Vasárnapi Újság, 1885. november 15.742. old. 26. A bécsi Extrablattot idézi Grun, Kulturgeschichte, 232. old.