Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GRANASZTÓI PÉTER Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli
1910-es években megindultak, de igazán jelentőssé csak az 1920-as évektől váltak. A modern városi élet hasonló jellegű szórakozási szokásokat igényelt: az első világháborúval nemcsak a Vurstli virágzó időszaka fejeződött be, hanem a varietéké és a cirkuszoké is. A hagyományos szórakozások nem tudták immár kielégíteni a városi ember kulturális igényeit, nyilvánvalóvá lett anakronisztikus voltuk. A technikai haladás eredményei is hiányoztak belőlük, így teljesen eltűntek vagy a perifériára szorultak. A szabad idő eltöltésének módja változóban volt, a hétköznapok nem váltak el többé olyan élesen a vasárnaptól, és a több órás szórakozások is (Vurstli, korzó, népünnepély) 2-3 órásra rövidültek. A közönség egyre inkább saját városrészének vagya belterületnek a kávéházait, mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. A hanyatló, s egyre gyengébb színvonalú szórakozóhelyeket (Cirkusz, Vurstli, olcsó színházak) már legfeljebb csak olyan rétegek tagjai látogatták tömegesen (katonák, munkások), akik szegénységük miatt nem tudtak mást, megfizetni, vagy azok, akik nem voltak képesek vagy nem is akartak kellően integrálódni a nagyvárosi társadalomba, mert vidéki életükhöz szándékoztak visszatérni (cselédek, napszámosok). „A Vurstlit természetesen motorizálta az idő, amely nem múlt el nyomtalanul a szakállas asszony és a panoptikum víziszörnyei felett sem. Itt látható Sándor cár, a merénylet után, amint éppen piheg és itt s?. Pesti Hírlap, 1938. július 14. 60. Szilágyi György: Komédia nagyban és kicsiben, é. n. 27. old. látható a fektői rém is. A Vurstli fejlődik. De igazi értelme éppen az, ami nem fejlődött e száz évben: az örökös játékos és vásári elem, a művészet és bűvészet, ahogy ez száz éve, ezer éve él a nagyvárosok közterein, a modern Pesten, az ókori Rómában, a középkori Nürnberg vagy Velence zsúfolt piacain" — írta Márai Sándor 1938ban a százéves születésnapját ünneplő 59 Vurstliról. A nosztalgikus hangvétel ellenére Márai kitűnően ragadta meg a Vurstli jellegét és lényegét, a 20. század derekán azonban az örök, de a lerongyolódott Vurstli aligha tudott a sport, a mozi (ekkor már hangosfilm volt), lassan a televízió korában fennmaradni. A már említett általános okokon kívül még egy fontos tényt meg kell említeni. A Vurstli mutatványosai a kézműves-kisipari korszak szórakoztatói voltak, saját maguk készítették mutatványaikat, állították fel sátraikat vagy bódéikat, és például Baroccaldi saját, szamár húzta szekerén toborozta előadásaira Pesten a közönséget. 60 A mutatványosoknak nem volt rá pénzük, tőkéjük, hogy modern, divatos, csillogó-villogó játékokat vegyenek. Szomorú sorsuk volt: nemcsak a pénz hiányzott, de egész lényük a hagyományos vásári mutatványokhoz kötődött. Az 1926-os áthelyezésükkor — melynek egyik oka nyilvánvalóan a Vurstli „pusztulása" lehetett — az egyik mutatványos, egy cukrász felvágta az ereit, amikor meghallotta, hogy lebontják a Vurstlit: búcsúlevelében azt írta, nem tudna máshol dolgozni. 6 ' 61. Az Est, 1926. szeptember 3.
