Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GRANASZTÓI PÉTER Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli
Az említettekhez hasonló mutatványokba lehetett ütközni lépten-nyomon a szakállas nőtől a madárféjű Lajcsikáig. A legnépszerűbb az 1896. óta működő Plasztikon volt, amely viaszba öntve jelenítette meg a szörnyűségeket: „keresztény római nő az éhes oroszlán elé kötve"; „Lidérc nyomás (alvó nő testén ugráló majom)"; „A spanyol inkvizíció kínvallatása"; „Elhunyt trónörökös pár (Ferenc Ferdinánt és felesége)" 46 stb. De a Plasztikon ugyanakkor az egyik bizonyíték rá, hogy a Vurstliban a 20. század elején nem könnyen lehetett megélni pusztán a hagyományos vásári jellegű rémségekből. A közönség mindinkább igényelte a városi tematikát és az aktualitásokat, így aztán nem véletlen, hogy röviddel az események megtörténte után a híres pesti gyilkosok és gyilkosságok „rémítő jelenetei" is bekerültek a Plasztikonba: „áldozat fehérneműben, fejéből dől a vér", „Kiss a cinkotai rém", „a Fehérvári úti gyilkos" stb. A legvisszataszítóbb a Plasztikon első emelete volt, ahová csak felnőttek léphettek be. Itt rendezték be az anatómiai szekciót, amely a tulajdonos szerint ismeretterjesztő funkciókat látott el: „egy asszony, aki fatörzsbe kapaszkodva szüli gyermekét"; „nemi betegségek: phallus ha egészséges, ha beteg, ha vérbajos"; „vérbajt öröklő gyermek" stb. 48 Ezek a rémségek a mai embereket is megijesztenék, de olyan hatást talán nem tenne rájuk, mint a Plasztikont látogató cselédekre, akik „Mintha 45. Ország-Világ, 1893.348. old. 46. Békés L: í. m., 260—261. old. 47. A „Plasztikon" útmutatója, Bp., 1897.29,42. old. 48. lásd 46. jegyzet; A Hét, 1917. élne" kiáltással rémüldöztek. A cselédlányok „élményei" valóban hasonlítottak a hintákon átélt szédüléshez, émelygéshez és félelemhez, nem is beszélve a végén átélt óriási megkönnyebbülésről. A Vurstli eddig bemutatott látványosságai kivétel nélkül egy más világba kívánták átvezetni a szórakozni vágyókat, hogy elfelejtsék a hétköznapokat, megismerve új helyeket és különleges érzéseket. Hasonló a funkciója a panorámának (körképnek) is, amely nagyon népszerű volt a századfordulón. A panoráma a képmutogatót váltotta fel az egzotikus, Európán kívüli világot ábrázoló képeivel, melyeket egy kis lyukon és nagyító üvegen át lehetett csodálni. Sokkal nagyobbszabásúak a körképek, melyek közül a Feszty-körkép a leghíresebb, de a Városligetben voltak felállítva a „Hódoló díszfelvonulás", a „Bem és Petőfi" vagy a Kosciuszko győzelme című óriásképek is a 19. század végén. 50 A monumentális panorámaképek előtt a látogatók rövid időre egy soha sem látott világba csöppentek. „A nézőt először egy lesötétített alagúton vezetik át, s csak azután lép lépcsőkön vagy rámpákon keresztül az illuzórikus világba. Eltakart forrású, mesterséges fényben tárul fel előtte körös-körül a kilátás a messzeségbe. A néző távolságát a vászontól úgy állítják be, hogy ne vehesse észre az ecset vonások részleteit. A közeli és a távoli közti átmenetet gyakran tárgyakkal töltik ki, növénnyel borított cmel49. lásd 47. jegyzet so. Békés I.: i. m., 263. old.; Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest, Bp.,1995.94-97. old.; Kovács Ákos: A Feszty-kép. In: Mozgó Világ, 1995.7. sz. 34. old.
