Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GRANASZTÓI PÉTER Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli
arisztokrata és polgári rétegek (Jégpálya, Cirkusz, szépen parkosított helyek stb.), más helyeket viszont (elsősorban a Vurstlit) csak az alsőrétegek látogatták: „A Stefániára alig hallik a népliget bumberdója. A nép nem fogadja el az úri és a népliget distenkciót"-írták 1896-ban a Városligetről 8 . Mindegyik rétegnek megvoltak a saját terei — szórakozóhelyek vagy a Liget bizonyos részei —, de nem léteztek olyan helyek, ahol aktívan, ugyanazt a tevékenységet végezve együtt lettek volna. Ez nem jelentett teljes fizikai elkülönülést, hiszen előfordult, „hogy a lipótvárosi gentrylány, aki angol nevelőnőjével teniszcipőben, a teniszütőt lóbálva siet hazafelé, a kioszk [Stefánia úton volt] előtt ácsorgó kereskedő segédbe ütközik, aki áhítattal hallgatja 9 T-n a bosnyák ezred zenekarát" . De az együttlét legfeljebb egymás és főleg a felsőrétegek nézésében merült ki: „Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, a hol a crème a szereplő és a plebs a néző." 10 A Városligetet látogató rétegek térbeli elkülönülése elsősorban eltérő szokásaikból eredt, hiszen a közép- és felsőrétegeknek a Liget nem annyira szórakozóhely, mint inkább a társadalmi élet színtere, ahol — sétálás, korzózás vagy kávézás közben — mindig találkozni lehetett barátokkal, ismerősökkel. Az alsórétegek számára vi/. A Városliget közönségének térbeli elkülönülésére Gyáni Gábor hívta fel a figyelmet először két tanulmányában is: Social History of Urban Space. Humon Affairs, 3,1993.1.46-57. old.; Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón, Szózodok,1994.6. sz. 1057-1077. old. 8. Lenkei Henrik (szerk.): A mulató Budapest, Bp., 1 896.55. old. szont kifejezetten szórakozóhelyként funkcionált, ahol ünnepnapokon, a hétköznapok egyhangúságából kitörve, felszabadultan lehetett mulatni. Ez a felszabadult, sokszor féktelen mulatozás volt többek között az oka a felső- és alsórétegck térbeli elkülönülésének, illetve az annál sokszor jelentősebb időbeli elkülönülésüknek már az 1870-es évek előtt. A közép- és felsőrétegek kerülték a Városligetet az ünnepnapokon, amikor „az a plebejusé": „uracsok nincsenek, a bon ton azt parancsolja, hogy ünnepnap ne menj a nyílt mulató helyre, amikor a Canail is mulat. Nézzük a népet, akinek csak ünnepnap van ünnepe."" A tömegek által látogatott és sok kellemetlenséggel járó szórakozóhelyek térbeli elkülönülése az 1870-es évektől figyelhető meg. Ennek a folyamatnak az első lépcsője a Rundó környékén székelő mutatványosok — az „első Vurstli" — clköltöztetése a Liget kevésbé látogatott, kieső részére. A mutatványosok már a 19. század elején megjelentek a Városligetben, és többé-kevésbé egy helyen verték fel sátraikat, a Liget István út és Aréna út határolta délin nyugati sarkában. Nem véletlenül, hiszen itt volt a Liget legrendezettebb és központi része, nem messze a Rundótól, ide érkeztek a Városligeti fasoron keresztül, így például „számtalan népség" nézte a norvég Mensen Ernst gyorsfutót 1844ben, aki futó tudományával kápráztatta el 9. Pesti Hírlap, 1905. április 16.33-34. old. ío. Jókai Mór: Budapesti élet In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben III. Bp., 1893.133. old. h. Vasárnapi Újság, 1868. június 14.311. old. 12. Magyar Elek: Pesti históriák, Pest, 1920.57-58. old.
