Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - KOVÁCS ÁKOS Zárgondokság alatt

A 10-15 ezer pengős kölcsöne tchác Feszty nem tudta felvenni, az augusztusban rendezendő nemzetközi cserkésztalálkozó sikerében azonban változatlanul nagyon bízott, azt remélve, hogy a legégetőbb adósságokat a kölcsönfelvétel nélkül is ki tudja majd fizetni. A Torna leveleiből kiolvasható jelek mindenesetre kedvezőek: ,,A cserkészek jönnek, már a vezetők akik a külföldieket fogják kalauzolni. Eddig volt itt vagy 200-vczctő magyar cserkész, akik előtanulmányokat kell hogy végezzenek mindott ahová a külföldieket el fogják vinni. Eddig effektive 16 000-külföldi cserkész van bejelentve, ez a szám azonban még gyarapodni fog. Ezek nézik meg először a két hónap alatt, azután ha idő lesz akkor a magyar cserkészek is külön. Ez a szám már biztos, mert ezt be is jelentették itt. Itt volt Kun Attila, a budapesti cserkészszövetség megbízásából, aki az egész ügyet lebonyolítja." (VI. 22.) Torna korábbi szervező munkája is sikeresnek mutatkozott, ezt tanúsítja, amit július 5-án írt: ,,A tegnapi, vasárnapi forgalom szép volt 78 pengő, dacára hogy nem volt valami szép idő, de a dalosszövetségnél eljártam, hogy a dalosverseny résztvevői, ha nagyobb számban jönnek, úgy kedvezményt kapnak. Jöttek is vagy 100-an. A többi mulatni ment erre-arra. Még énekeltek is itt nagyon szépen, s ez is vonzott egyéb civil publikumot. A debreceni egyetemi énekkar gyönyörűen szerepelt, elragadtatásukban elénekelték a magyar Hiszekegyet itt" (1933. VII. 3.). Az igazi esemény azonban, s ezt tudta Torna is, a jamboree lehetett volna. „Mostmár csak 3 hét a jámboré és egy kis változatosság jön be, egy kis lüktetés, mozgalom, amely hiszem hogy tömegeket a közönyös publikumot is meglógja mozgatni. Mindennap jönnek a cserkész fiuk akik vezetői szerepet töltik be, és előadás keretében be lesz mutatva nekik a körkép, hogy aszerint tudják nekik, már a külföldieknek előadni" (1933. VII. 10.). Torna tehát egyrészt azon fáradozott, hogy a jamboreeból minél több pénzt csikarjon ki, másrészt vigyázott, nehogy a zárgondnok tudomást szerezzen a rendkívüli jövedelemről. Az éberségét, ezért, mint leveléből is kiderül, igyekezett elaltatni: „Most kérdezte az a piszok Ettinger, hogy mikor jönnek a cserkészek, mert hallotta, hogy jönnek. Na és ki fogja ezt fizetni, kérdi ő? Erre én azt feleltem, hogy még most se biztos hogy jönni fognak, s így a fizetség is csak akkor lesz aktuális ha már tényleg jöttek. Hogy ki fogja fizetni azt se tudhatom még, mert hisz még az se biztos hogy jönnek és hogy hányan jönnek. Erről még szó se volt. Már szerette volna a komisz fráter ezt is, és olyan sunyi módon kérdezte, hogy ha nem ismerném az alattomosságát úgy esetleg még el is mondtam volna neki olyan dolgot amibe belekapaszkodhatott volna. Most eszi a fene" (1933. VI. 18.) Június 24-én aztán örömmel írta Fesztynek: „Az egyiptomi cserkészek már itt vannak, úgy volt hogy ide is jönnek, de úgy ki voltak fáradva az úttól, hogy alig bírtak menni néhány helyre, csak aludni akartak mindig. Be is voltak jelentve ide, telefonon, de mondom ki voltak dögölve. így csak a nagy tábor alkalmával fognak jönni a többivel." Néhány nappal később: „A jámboré megindult, jön a nép szinte megszakítás nélkül. Csak jöjjenek is. Tegnap kevés felvidéki jött, ma azonban megin-