Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - KOVÁCS ÁKOS Zárgondokság alatt
tehát az Rt. működési köre jóval tágabb lett, mint a Bt-é, nmely szinte kizárólag körképek létesítésére s azok belépti díj melletti kiállítására korlátozódott. Arról, sajnos, nincsenek adatok, hogy vajon mozgófényképek bemutatásával és „többszörösítésével" valóban foglalkozotte az Rt. — valószínűleg nem —, az viszont tény, hogy egy „rokonvállalat", a Magyar Színpad, illetve a Jókai Színkör nevű „mozgó-kabaré", majd jogutódja, a Jókai Színház, évtizedekig működött a körkép épületében. 4 A kabaré igazgatása özvegy Feszty Árpádné és Feszty Béla mellett egyre inkább Szász János bankár kezébe került, aki vezérigazgatóként később már nemcsak a színház, hanem az egész Rt. munkájában meghatározó szerepet játszott. Szász János, aki 1912-től folyamatosan az Rt. alkalmazásában állt, az 1917. augusztus 25-én tartott igazgatósági ülésen a következőkről tájékoztatta az Rt. tagjait: „A kabaré úgy niveau mint jövedelmezőség tekintetében emelkedik, a körkép bevételei is kedvezően alakulnak. A szükséges tatarozásokat a képen özv. Feszty Árpádné és leánya végrehajtották." Szász vezérigazgató két évvel később hasonlóan optimista hangnemben számolt be arról, hogy a Magyar Színpad örvendetes fejlődésnek indult, mivel a környékbeli proletariátus kedvelt színházává lett. „A 4. Jókai Színkör, illetve a Jókai Színház szinte kizárólag operetteket, népszínműveket, „táncos életképeket" fűzött műsorára. 1914 júniusában többek között az alábbi darabok voltak repertoárján: Június 7-én Huncut a lány (operetté 3 felvonásban), Napkelet rózsája (operetté 3 felvonásban), 9.-én és 10-én Marci (nagy táncos operetté 3 felvonásban), 19-22 között a Isidó honvéd (énekes táncos életkép az 1848/49-iki műsor úgy van összeállítva — idézi Szász beszámolóját a korabeli jegyzőkönyv —, hogy az a közönség értelmi színvonalának emelésére alkalmas és utal az e téren a fennállott nehézségek és akadályokkal szemben négy év óta elért eredményekre. Az építkezések befejezést nyertek. A költségek ugyan az összes bevételt felemésztették és az átmeneti hitel igénybevételét is szükségessé tette, de az utóbbi a folyó év első felében kiegyenlíthető lesz." Ez utóbbi mondat azonban sejteni engedi, hogy talán mégsem volt minden rendben, mert -— ha szerinte emelkedtek is a bevételek — Szász hiteleket vett fel azt remélve, „a részvényesek bizonyára beleegyeznek abba, hogy osztalékot 8 év után ezúttal sem kapnak..." (1919. III. 1.) Ami egyúttal azt jelentette, hogy az Rt. 1911-től egyetlen évben sem fizetett nyereséget. Ez a helyzet 1919-től 1932-ig nem sokat változott, hiszen sem a körkép, sem a színház bevételei nem emelkedtek. 1932-ben az egyiknél 50 százalék, a másiknál 30 százalékos a forgalom visszaesése, s az Rt-nek ebben az évben már több mint 17 ezer pengő adóssága halmozódott fel. Az igazgatóság Szász János, a vezérigazgató túlhatalmát ellensúlyozandó Torna Gábor magántisztviselő személyében 1932. június 25-től cégvezetőt nevezett ki az Rt-ben. A cégvezető munkakörét úgy határozták meg, hogy Szász János tevészabadságharcból 5 felvonásban) 21-én a Bolond Istók (táncos operetté 3 felvonásban), 22-23 között a Cigányprímás (operetté 3 felvonásban). 1923. április 6-án Don Juan hadnagy (operett 3 felvonásban), 8-án Ki az apa? (bohózat), Amúgy urasán (népszínmű), Klárika (apach dráma), A veres sapka (népszínmű 3 felvonásban).
