Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

Az áruházak árakat csökkentő eladási stratégiája nálunk éppúgy, mint mindenhol máshol, kiváltotta a kiskereskedők elszánt ellenállását. A konkurenciától szenvedő kis bolttulajdonosok állami beavatkozást sürgettek az áruházak megrendszabályozása érdekében, és gyakran éltek a bírói beavatkozás lehetőségével is. Az általuk megfogalmazott fő vád, melyet számos perbeli kereset bizonyít, az árromboIds, vagyis a dömpingár tisztességtelen alkalmazása. Követelték az áruházépítések állami engedélyhez kötését. Ez a követelésük végül meghallgatásra talált: 1935ben, a Gömbös-érában rendelet kötötte ki, hogy új áruházat vagy meglévő bővítését csak az állam engedélyezheti. Sőt még az étteremtulajdonosok is harcba indultak a nagyáruházak ellen, amelyek olcsó bisztróikkal elcsábítják tőlük a vendégeket. Az alacsony ár, fejtette ki a vendéglős és kávés ipartestület, „diszkreditálja a vendéglátó szakma általános polgári armvojat . Az árkérdés sarkalatos pontja az áruházi működésnek, mert ahogy a kisboltok tulajdonosai fogalmaztak: „azáruházak... felkutatják azt, hogy hol vásárolhatnak készpénzfizetés mellett nagy tömegű kurrens fogyasztási cikkeket mélyen lenyomott áron", és alacsonyan tarthatják az áraikat. Hasonló sérelmek forrása a reklámtevékenység. „Az áruházak megszerzik az ilyen nagytömegű árut és megfelelő reklám mellett kiárusítják azt... Érthető, hogy ilyen nagy financiális felkészültségű üzleti ma34. Bírói eljárás a Corvin, Divatcsarnok és Fenyves Áruház ellen a kora januári kiárusítások miatt. Magyar Közgazdaság, 1934. január 18.; Kudarcba fulladt az áruházak téli kiárusítása. nővérekre a kis- és középkercskcdelem nem képes. De viszont az is érthető, hogy a nagytőke által megjátszott ilyenféle üzleti hadjáratok életgyökereiben veszélyeztetik a legitim kereskedelmet."

36 Az áruházak agresszív üzletpolitikája a kiskereskedők érdekvédelmi szervezete, a FŐVKE vezetői szerint kimeríti a „tisztességtelen verseny" jogi fogalmát. Ilyen vádat fogalmaztak meg a Corvinnal szemben, melynek nyomán a bíróság végül szankcionálta az áruház reklámtevékenységét. Az ügy előzménye, hogy a Corvin 1932. október 2-án a napilapokban hirdetést tett közzé. Ebben azt ígérte, folyó hónap valamely délelőttjének egy vásárlója — sorsolás útján kiválasztva — utólag visszakapja az áruházban elköltött pénzét. Ezért indított Havas László kereskedő pert az áruház ellen tisztességtelen verseny címén. A bíróság az 1912. évi LIV. törvényre hivatkozva helyt adott a felperes keresetének; a Corvint eltiltotta az akció megismétlésétől, és pénzbírsággal sújtotta. Az indoklásban a bíróság hangsúlyozta: az ajándékozás megengedhetetlen „versenyeszköz", mivel a vásárló figyelmét eltereli az áruról és csak a puszta vásárlásra ösztökél (!), ezért nem tartozik a tisztességes kereskedőpraktikák közé. Hiszen, fogalmazott az ítélőtábla: „minden olyan rcklamírozás, mely a vevőknek a játékszenvedélyére van alapítva és azt a hajlandóságát használja ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül szívesen jutnak vagyoni előnyökhöz, meg nem engedett versenyeszközt képez".

37 Pénzügyi Kurír, 1935. március 1. 35. Pénzügyi Kurir, 1935. március 1. 36. Uo.