Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye

jó kiindulópontnak ígérkezik keletkezésének rövid történeti áttekintése. Az operett elődei között találhatók több évszázadra visszatekintő, előkelő ősök, a vígopera (opera buffa) és köznépi felmenők, a Singspiel és a Volksstiick. A családfán olyan nevek csillognak, mint Pergolesi, Mozart, Donizetti, és olyan kevéssé ismert nevek szerénykednek, mint J. Schenk, K. Dittersdorf, J. Gay és J. Papussch (a Koldusopera szerzői).

4 A zenés játék — akár az opera kicsinyítése, akár a Singspiel polgárosítása — azonban csupán előzmény. Az operett mint modern műfaj, mint a polgári középosztály győzelmének hírvivője, az 1850-es években született Párizsban. Legitim szülőatyja a szakirodalom és a közönség egybehangzó véleménye szerint Jacques Offenbach volt.

5 A vélemény valóban csaknem egyöntetű, az indokolása kevésbé. Számos szerző az Offenbach alkotta új műfaj ironikus tematikai és zenei hangvételét, a társadalomkritikát, a bonapartista politikai rendszer gúnyos szatíráját emeli ki. Eszerint az operett funkciója az volt, hogy „görbe tükröt mutasson korának".

6 Nem kétséges, hogy a nagyoperettekből, az O/feuszból, a Szép Helénd-bó\, a Gerolstein'! nagyhercegnő-bő\ áradó irónia a szánalmas Napóleon-imitációt, a parvenü császári udvart és nagypolgárságot célozta meg, de ihletése és funkciója mélyebben históriai értelmű: a beérkezett polgárság szabadszellemű értelmi3. Bizonyára nem véletlen, hogy az operett monográfiaírója könyvét „kultúrtörténetnek" nevezte. Bemard Grun: Kulturgeschichte der Operette. München, 1961. (Továbbiakban Grun, Kulturgeschichte) — Carl Dahlhaus: Die Musik des 19. Jahrhunderts. Wiesbaden, 1980. — Franz HadamowskyHeinz Otte: Die Wiener Operette. Ihre Theatre- und sége búcsúztatta nevetve a nemzeti romantika hőskultuszát, epopeáit és nagyoperáit, az antikvitásból vagy a középkorból kölcsönzött álruhás drámáit. A romantikus opera Itáliában, német földön, Közép- és Kelet-Európában még virult és mozgósított, amikor Párizs már gúnyosan kifigurázta az álisteneket — és a tőzsde papjait. A párizsi, az angol, majd a bécsi operett kirobbanó sikerét három sajátosságának köszönhette. Elsősorban a friss, szellemes-dallamos zenének, amely befogadta az opera szép szólóit, duettjeit, kvartettjeit, kórusait, de kerülte, sőt gúnyolta a fellengzős pátoszt, a mesterkélt drámaiságot. Népszerűségét fokozta a tánczene és a folklorisztikus motívumok beépítése. Másodszor, széles tömegeket vonzott a fordulatos történet, amely a vágyálmokat elégítette ki, s többé-kevésbé a népi igazságérzetet, miként a népmese. Az operett hatását növelte harmadik erénye: a látványossága, a pompás díszletek, a csillogó kosztümök, a művészi táncok. Belső értékein kívül volt az operett születésének és tüneményes karrierjének egy alapvető környezeti feltétele: a nagyváros. Valamennyi színházi műfaj a kortól, a társadalomtól meghatározott térbeli környezethez kapcsolódott: az antik poliszhoz, a reneszánsz és a barokk fejedelmi udvarhoz, az intim kamarateremhez. A 19. századi nagyváros is megtalálta a szórakoztató Wirkungsgeschichte. Wien, 1947. 4. Grun, Kulturgeschichte, 75-80. old. s. U. o. 105-106., 1 15. sk. old. — Batta, álom, 58-60. old. —' Wiener Operette, 31. old. — Paul Bekker: Jacques Offenbach, Berlin, 1909. 6. Batta, álom, 59. old.