Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

ben megpróbált alkalmazkodni a már meglévő ház adottságaihoz. Ennek ellenére teljesen megváltozott az eredetileg kétemeletes klasszicista épület jellege. Az átalakítások eredményeként egy háromemeletes, eklektikus homlokzatú épület született, alul kirakatok kialakítására alkalmas földszinttel, legfelül egy reprezentatív üveg műteremmel. A háznak szinte minden részlete a fotográfust szolgálta. A szép összképet jól mutatja egy korabeli fotó is az épületről. A homlokzat síkja elé ugró műterem egyrészt felvette az eredeti ház ritmusát, másrészt teljesen uralta az épületet hatalmas üvegfelületeivel, karcsú vasoszlopaival, és az erőteljesen kiugró, timpanonnal lezárt sarokrizalitokkal. Az épület rendeltetését hirdető Fényírda felirat a Sebestyén tér felé cső homlokzat közepén helyezkedett el, díszes kőbábos korlát közé helyezve. A ház tulajdonosa messze túlszárnyalta korábbi lehetőségeit Zöldfa utcai műtermének belső kialakításával is. A belső felosztást csak egy — az eredeti tervekről másolt— rajzból ismerjük. E szerint a műtermi szint négy helyiségből állt, az utca teljes hosszát elfoglaló felvételi teremből, és a mögötte húzódó kisebb munkahelyiségekből. A vendégek fogadására szolgáló szobák a második emeleten helyezkedhettek el. Az első emeleten a tulajdonos és családja lakott. A „páratlan gonddal és költséggel berendezett fényképészeti műterem" entriőrjét sajnos nem ismerjük, mint ahogy a többi műterem esetében sem. is. Ybl Ervin: Lötz Károly élete és művészete. Bp., 1938.54-55. old. Simonyi tíz évig élt és dolgozott ebben a házban. 1880-ban kénytelen volt elárverezni az épületet, amelyet azután Kozmata Ferenc fényképész vett meg és használt tovább. Az Erzsébet híd építésével kapcsolatos szabályozások miatt azonban ezt a neves műterem-épületet lebontották. Simonyi építkezéseit példaértékűnek tarthatjuk. Saját tulajdonú telken történő komolyabb építkezésre a legtehetősebb fényképészek közül is csak keveseknek nyílt lehetősége. Aki azonban megtette, az mindent elkövetett az elegancia, a szépség és a jó reklám érdekében. Strelisky Lipót fényképész például Lötz Károllyal festette ki az 1870-es években Hold utcai házának felső emeletét, természetesen a fényképezéssel kapcsolatos jelenetekkel. Koller Károly fényképész Harmincad utcai háza még az 1930-as években is csaknem eredeti érintetlenségében állt. A visszaemlékezések szerint az 1883-ban épült ház frontját valamikor gyönyörű freskók díszítették. „A festő, rajzoló és modellt álló ámorok és allegorikus figurákból komponált freskó akár műemléknek is beillett volna. Szemben az előbbiekkel, az 1867 előtt épült műtermek többsége szerényebb kivitelezésben készült el, és sok esetben még a minimális követelmények betartása is súlyos anyagi terheket rótt a fényképészre. Tipikusnak mondható Pelgrund Ármin portréfestőből lett fényképész esete, aki miután engedély és terv nélkül építtette föl szerény fabódéját 1865-ben, igen hamar 16. Gyimessy Kásás Ernő: A magyar fényképészet nagyjai. Mogyor Fényképész, 1939.6. sz.