Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - LUGOSI LUGO LÁSZLÓ Klösz-napló

kell elvégezni — ekkor mászik be Klösz a sötétkamrává alakított szekérbe. Amikor az éter részben elpárolog, a lemezt ezüstnitrát oldatába helyezve érzékennyé teszik a fény behatása iránt, ahogy akkoriban mondják, „ezüstözik". Az ezüstnitrát szintén méreg, a népnyelv csak pokolkőként ismeri. A felesleges ezüstnitrátot lecsepegtetik, az érzékenyített üveglemezt kazettába helyezik, és a fényképezőgépben (a szekér tetején) exponálják. Utána ugyancsak a sötétkamrában előhívják, a hívó vasvitriol. A legnagyobb méreg a fixálásra használt ciánkáli, ami a múlt századi fényképezésben mintegy harminc éven keresztül alapvegyszernek számít, szívesebben dolgoznak vele, mint a ma használatos nátriumtioszulfáttal, mert tisztább negatívot eredményez. Március 21., csütörtök Képválogatás a Budapesti Történeti Múzeum fotótárában, ahol a Klöszhagyaték budapesti vonatkozású részét őrzik. Az én válogatásom legfontosabb szempontja az, hogy legalább egy épület vagy természeti tárgy ugyanott legyen ma is (mondjuk a Gellérthegy vagy egy ház), mint ahol Klösz képén volt, hogy első látásra tudja majd a néző, ma ugyanott járunk.