Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - SÁNDOR TIBOR-KlNCSES KÁROLY Fotó/város/történet. Híres fényképészek a városról

tak, és ami elkészült, az is jórészt eltűnt a 15-16. század fordulóján. A szabad királyi várossá emelkedő Pest ekkoriban nagyobb arányú területrendezésekbe kezdett, és elbontva a pesti várat, a nyomokban ma is látható újabb városfalakat emelte. 1696-ban már másfajta erősség állt e helyütt: a Fehér Hajó fogadó, Pest város sokáig legfényesebbnek számító vendégháza. Sokszor megírt tarka históriájának első negyedszázadában a fogadósok sűrűn váltották egymást, de a fogadósné ugyanaz maradt, mivel a birtokba a többször megözvegyült Dorottya asszony kezének elnyerésével vezetett az út. A szomszédos házzal kibővített és egy ideig a túloldali Fehér Báránnyal együtt kormányzott vendégfogadó rangját mutatja, hogy 1792-ben itt vett szállást a török Porta követe népes kíséretének előkelőbb tagjaival. Schams Ferenc 1821-es városleírásában még szintén az első osztályúak közé sorolta, kiemelve, hogy kávéháza is van, berendezése díszes, a fogadós és „némi honorárium fejében" a szolgák is mindenben az utas rendelkezésére állnak. A környéken kocsikat lehetett bérelni, amelyekkel három-négy nap alatt Bécsbe érhetett az utas vagy az áru. Ezekről felvilágosításért a szálló vendéglőjében tanyázó levélhordókhoz volt érdemes fordulni. A Fehér Hajó azonban lassan túljutott fénykorán. Déryné az 1837-es évre visszaemlékezve — a rátarti pályatársnak szánva a tűszúrást — nem győzött csodálkozni azon, hogy a híres Schodelné „hogyan képes oly setét, piszkos színű szobába beszállni". Kemény Zsigmond tíz évvel később naplójában „palackférgekre" (poloskákra) panaszkodik, Petőfi pedig egyik útilevelében „piszkos pincért" emleget. A házat 1872-ben bontották el, a helyén nyitott Bécsi utcával teremtve meg a régóta hiányzó egyenes vonalú összeköttetést a Kálvin tértől az Erzsébet térig. Az Űri utcát addig eltorlaszoló épülettömbön csak egy sötét sikátor vezetett át, amelynek „termopilei szorosán" — Hevesi Lajos kíméletlenül gunyoros búcsúztatója szerint — csak „hihetetlen mennyiségű oldalbabökés és lábujjrahágás" árán lehetett keresztüljutni. Egy fotótörténeti adalék: 1859-ben a Fehér Hajóban lépett fel mutatványaival Hoffmann Pál, aki egyebek közt bemutatta „egészen új találmányát: t.i. photographiai képeit a Drumond-féle világítással, mely a képeket mint a stereoskopban, plastikailag tünteti elő, puszta szemmel, a nélkül, hogy üveg használtatnék." A fényképen látható klasszicista házak közül ma már csak a bal szélen állóval találkozhatunk, amelyet Kasselik Ferenc épített 1844-ben. A saroképületben a múlt század végén a Szerb Kávéház, ezután a Miakits-család vendéglője működött. A tulajdonosok leszármazottja ma is ott lakik a házban, tőle tudható, hogy csendes, másodosztályú hely volt, egységes árak-